Komlós Aladár (1892–1980) a felszabadulás előtt három verseskötetet is kiadott, Reggeltől estig (1963) című válogatott gyűjteményének előszavában pedig a következőket írta: "Én is túléltem egy költőt, aki voltam. Azt hiszem – hogy, hogy nem – a vagonokban halt meg, 1944-ben." Költeményeiből A tölgyek és a hegedű (1981) címmel is jelent meg válogatás. Jóllehet lírai vénája – úgy hitte – végérvényesen elapadt, néhány szép versben adott hírt az öregedésről, a hanyatló test kiszolgáltatottságának fájdalmas tapasztalatairól. Ahogy irodalomtörténetírói munkássága, lírája is szervesen hozzátartozik a felszabadulás utáni irodalomhoz. Verseiben többnyire avantgarde eszközökkel szólt mély és megélt emberi érzésekről, az elveszített harmóniát keresve. Egyik első költeményében így vallott: "Szeretnék a világ költője lenni / s a dolgokról dalolni, nem magamról" (Májusi zsoltár akácfák alatt), valójában azonban ihletének szubjektív természete a meghatározó. Az időben előre haladva egyre több a nosztalgikus hangja, költeményei pedig klasszicizálódtak, képei áttetszőbbek, finoman kimunkáltak lettek.
Műfordításai közül kiemelkednek azok a tolmácsolásai, melyekben az amerikai négerek lírájáról rajzolt hűséges képet.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.