III. Utcák, terek, falurészek
III. Utcák, terek, falurészek
A falu eredeti települési helyét teljes bizonysággal ma sem tudjuk megállapítani, mert igen kevés a régészeti adat. A honfoglalás kori temetők és
az egykori települések nyomai sem lelhetők fel. Ezért csak néhány, máig fennmaradt helynévből következtetünk a hajdani állapotokra. A ma is élő szájhagyomány szerint a falu eredetileg a Leveles-patak és a Nagy-halom tájékán, a Kert felettnél, az úgynevezett Kőkúti-tábla helyén állt. Sajnos, e helyekről nem került elő településnyom vagy régészeti lelet. Az viszont tény, hogy az Árpád-korban már számos falu létezett a Berettyó felső folyása mentén. Ezek egy részének neve a határrész- , illetve a dűlőnevekben is fennmaradt. Így például Szilágynagyfalu és Bürgezd között Szóvár-hegy, amelyről biztosan tudható, hogy hajdan faluként létezett. Korai Árpád-kori településnek tekinthető a szomszédos Szilágyzovány is. A falutól délre fekvő Átal-kertben szántáskor három ház nyomai kerültek elő. A házak tizennyolc-húsz méter távolságra álltak egymástól a Berettyótól nem messze,
a vízpart ármentes részén. Mind a három házban hasonló leleteket találtak: vonalkötegekkel díszített hamus-kormos agyagedények, cseréptöredékek, valamint égett állati csontok, valamint vasból készült tárgyak, olló és kés kerültek elő. A régészek szerint – a talált leletek alapján – a falu a XI–XIII. században létezett. A néhány házból álló település a tatárjárás idején pusztulhatott el.
Korai lakott hely nyomát felfedezhető fel a Bürgezd és Szilágyzovány közötti Telek-völgyben, ahol cserép- és téglatöredékek kerültek felszínre. Ipp község területén említenek egy Kőház-kert nevű határrészt, amelyen valaha Szent Andrásról elnevezett, kisméretű román kori templom állt. Szintén Árpád-kori eredetű Szilágybagos, Szilágyborzás, Alsóvalkó és Szilágyzovány. Az utóbbi két község neve szláv eredetű, ezért feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarság rátelepedett az itt élő szláv lakosságra. E települések azóta folyamatos lakottak, ami arra utal, hogy a magyarság is falu jellegű településeken élt. Az egymástól alig három-négy kilométer távolságban fekvő, egy időben létező falvak hálózata nagyobb számú lakosság mellett megtelepült földművelő-állattenyésztő népességet feltételez. A Berettyó sima teraszfelszíne és annak vízmentes, ártérre néző pereme – a mai Kőkúti-tábla határrész – kiváló területet nyújtott a korábban megtelepült szlávok, majd a honfoglaló magyarok számára. E részen a neolit kortól a XIX. századig a legtöbb Berettyó menti falu belsősége az ármentes szint ártérre néző peremén helyezkedik el. A települések magja pedig olyan helyen alakult ki, ahol az árvizek csak ritkán vagy egyáltalán nem jártak. A Berettyó itteni völgysíkja kétszáztíz-kétszázhúsz méter magasan fekszik a tengerszint felett, jobbára a mai Piac tér környékén, a Kert felett-dűlőig. A falu külsősége – szántók, legelők, erdők – viszont már az ártértől távolabb elhelyezkedő, belsőbb területekre nyúlik fel. Mindenképpen eszményi helynek számítottak a honfoglaló magyarság számára. A környező erdők – a Lapis – később valamelyes védelmet jelentettek a török portyázó csapatok pusztításai ellen. Szilágynagyfalu lakosai a középkor folyamán több ízben kénytelenek voltak elhagyni lakóhelyüket és letelepedni a Halmosd-patak körüli erdőkben.
A településünket formáló természeti tényezők mellett fontos szerepet töltöttek be az egyes településeket összekötő utak, különösen a területi munkamegosztás korában, amikor a közlekedés igen fontossá válik. Már írtuk, hogy községünkben a több irányból érkező utak csomópontot képeznek, és a Szilágysomlyói-medencében fekvő településeket kötik össze Szilágynagyfaluval. A későbbiekben ezek a falu központjába torkolló utak terebélyesedtek a betelepítésük után utcákká, sőt utcasorokká. Ezek között egyik-másik valamikor mezei út volt, de az idők folyamán utcákká alakultak. Ilyen volt például a mai Csusznya utca – régi nevén Szántó utca –, amely csak a XVIII. század végétől települt be, főként románokkal. A környék legkorábbi úthálózatát csak általában tudjuk felidézni, a XIV. század útjaira viszont teljes bizonyossággal lehet következtetni. Ekkorra ugyanis már kialakult a vidék településhálózata.
Az utak közül – melyek többnyire a Kraszna és a Berettyó völgyeit követték –, a legfontosabb a Meszesi-hágó felől érkezett hadi út, amely Krasznarécsénél délnyugatra kanyarodva elérte Krasznavárat. Innen Ráton falun át, a Hosszúaszói-völgyet követve kelt át a Berettyó völgyébe. Egy 1341. évi oklevél viszont közutat – via publica – említ, amely a Berettyó egyik bal oldali mellékvizét, a Limpa-patakot keresztezte Szilágyzovány alatt. Ennek az útnak a nyomai egyébként a II. József korában készített katonai térképen felismerhetőnek tűnnek. A Szilágyzovány felőli út a Limpa- és
a Két-patakot – más néven Híd-pataka – átszelve Kisfalunál érte el az Alszeget, majd azon át a Nagy utca felső végénél, a Berettyón átkelve a Krasznai útban folytatódott. Ezek szerint ez lenne az az út, mely Krasznavár felől érkezett. Feltehető, hogy a sószállítás szempontjából is volt jelentősége, ugyanis a mellette fekvő Nagyfalu és Márkaszék vámszedőhelyek voltak. Ez az útszakasz akkor veszíthette el jelentőségét, amikor a XIX. század első felében kikövezték a Szilágysomlyó felől érkező utat, és a régi közút mezei úttá alakult át. A sószállítás ettől kezdve átterelődött a most már Szilágysomlyó–Margitta közötti kövezett útra. Az is elképzelhető, hogy a mai Alszegen, illetve Felszegen át húzódó Nagy utca – mely délkelet–északnyugati irányban szeli át a falut – ennek a régi közútnak volt a része.
A térképet tanulmányozva az is feltűnik, hogy a XVIII. század második felében a falunak már fejlett utcahálózata volt, és viszonylag szabályos alakzatot mutatott. A felszegi Nagy utca és az Alszeg szinte teljesen beépített, a vele többnyire párhuzamosan haladó felszegi Kis utca és az Alszeg pedig településünk legrégibb utcái voltak. A felszegi Kis utca és az Alszeg a falu közepén térré szélesedett, ezért itt épült fel a jelentős méretű, díszes, késő gótikus plébániatemplom, a reformátusok mai istenháza. E hajdani Piac tér ma az Arany János tér nevet viseli. Alakja négyszögletes, közepén állt a korcsma és a dézsmaház a dézsmapincével. Napjainkban park van a helyén, közepén az 1911-ben fúrt artézi kúttal. Hasonló formájú tér jött létre a felszegi Nagy utca és a Víz utca találkozásánál. Itt alakult ki a Bánffy-uradalom belsősége – a kastély, a cselédház és a gazdasági épületek –, itt kapott helyet a római katolikus templom és a zsinagóga is. A XV. századtól a Piac téren tartották az országos és a hetivásárokat. Ezt a kiszélesedő, az út irányvonalába kissé elnyúló teret és környékét tekinthetjük Szilágynagyfalu magvának. A két, párhuzamosan haladó utcasort sikátorok kötik össze. Az egyik a Berettyóra fut, a helybeliek Sigének nevezik.
A Réz-hegység, Élesd település irányából érkező útból fejlődött ki a Buda utca. A felszegi Kis utcából kiágazó Csusznya utca a szomszédos községbe, Szilágyborzásra vezető mezei útból alakult ki. A falu két főutcáját – Nagy és a Kis utca – délen összekötő utca Hóstát néven ismert. A lakosság által használt hagyományos nevekre figyelemmel Szilágynagyfalut napjainkban a következő település-, illetve falurészek alkotják: Piac tér-Alszeg, Felszeg, Hóstát, Brazília, Víz utca vagy Vízmellék, Buda utca, Bakos, Vasútállomás és környéke vagy Sziget és Korlát. A falu teljesen új településrésze a Brazília, nevét népi bölcsesség találta ki, és a második világháború óta terjedt el. Jobbára a Berettyó jobb partján, a Szilágyzoványi úttól a Csicsó aljáig elterülő részt nevezik így, ahol 1914 előtt már állt néhány gazda – Orbán, Varga és Antal – háza. Ez időig a Bánffy-uradalom földjei és gazdasági épületei feküdtek ezen a területen, amely jórészt a második világháború után települt be.
Brazíliához számítjuk a Bakos nevű, két utcából álló falurészt is. Bár nevével már 1577-ben találkozunk, betelepülése csak a második világháború utáni időszakra tehető. Területe a múltban mocsaras-sáros-zsombékos volt, a báró disznói legeltek itt. Kisajátítása és felosztása az 1945. évi földreformmal kezdődött. Többen kaptak itt hét ár nagyságú telket, amelyen nemsokára házat építettek. Az első letelepülő Bihari János volt. A juttatott telket többen eladták, más tulajdonosokra szállt. Leszármazottjaik az 1970-es évekre beépítik, de még ma is sok itt az üres parcella.
Kisfalu lakónegyed a község Szilágyzovány felőli részén, közvetlenül a Berettyó mellett települt. Az Alszegtől a Vágóhídi sikátor és a Csorda út választja el. Neve sem a múltban, sem napjainkban nem jelöl külön települést, falut, hanem Nagyfalunak a Kis előtagú ellenpárjaként honosodott meg. Helyén valamikor szántó és kaszáló volt. Kisfalun haladt át a már említett közút. Ma egyszerű mezei út, amely a Híd-patakát keresztezve a Bivaly-tó kaszálón át Szilágyzovány felé vezet. Kisfalu területéből ágazott ki a Réheji – – mely a hajdani réven haladt át – út, ma már nem létezik, de mint helynév napjainkig fennmaradt. Kisfalu területének nagy része – a Nova és a Malomi-tábla – hajdan uradalmi birtok volt, kisebbik hányada pedig a református egyház és a Bana nemzetség tulajdona.
A szájhagyomány szerint Kisfalu ősi településének magva a Rózsa Sándor-féle birtok. Az 1700-as évek végén még teljesen lakatlan, de a XVIII. század utolsó negyedében itt már több telek kirajzolódik, köztük Rózsa Sándoré. A hét katasztrális hold nagyságú birtokot a Bana család vásárolta meg, amelyen 1880-ban, illetve 1898-ban egy-egy házat emeltek. A két telek később – az ingatlanjaival együtt – a Bana család egyenes leszármazottjaira szállt át, majd öt család – Torkos Sándorné, Torkos Sándor, Torkos Gyula, Antal Ferenc és Joó Emília családja – között oszlott meg. Az utca képe 1935-ig keveset változott. Ekkor a bárótól vásárolt telkeken, az úgynevezett Malomi-táblán újabb lakóházakat építettek. 1897-ben a báró Bánffy János által meglőtt Nagy (Bori) Bálint gyermekei a bárótól kilenc hold szántót kaptak a Novában, amelyet később, a XX. század derekán a leszármazottak beépítettek.
A Felszeg községünk legmagasabban fekvő része. Tulajdonképpen két utcából – a Nagy és a Kis utca – áll. A falu legsűrűbben beépített utcáját – Nagh Wcza – az írásos feljegyzések már 1557-ben említik. A Felszeget egy patak keresztezi. Közepe táján és a felső – Szilágybagos felőli végén – valaha Bánffy Róza uradalmának gazdasági udvara – cselédház, istálló-csűr, terménytároló – húzódott. 1703-ban sánccal körülvett lakatlan kastélyt és udvarházat, és vele szemben rendházat írtak össze. Később, az 1930-as években mindkét uradalom területét nagyfalusi gazdák vásárolták meg, amelyet aztán fokozatosan beépítettek. A Felszeg keleti része a középkor folyamán felsővárosként – Hóstát – volt ismert. A közelmúltig itt állt községünk legtöbb régi lakóháza. Egy 1980-ban végzett felméréskor településünk házainak tizenhárom százaléka volt százesztendősnél öregebb. Az egyik ház mestergerendáján az 1783-as évszámot olvashatták. Az utcára az utóbbi években épült vagy bővített L alakú házak a jellemzőek. Napjainkban az utcáknak csak az egyik oldalán van járda. Az úttest szélén gyümölcsfák sora húzódik.
Az Alszeg jóval alacsonyabban fekszik a Felszegnél. Utcáját az 1859. évi tűzvész után igazították egyenesre. Ma a falu talán legsűrűbben beépített része. A házak szinte összeérnek, oromzatuk az utca vonaláig fut. Előttük virágoskertet csak elvétve alakítottak ki. A református templomtól déli irányban a temetőig terjed a lépcsősen emelkedő Buda utca. Az úrháza tergerszint feletti magassága, a temetőé 224 méter. Az utca cinterem felöli része és az onnen kiágazó mezei út – a Kert felett – községünk másik legmagasabban fekvő része. A már 1718-ban említett utca nevét feltehetően az Állatorvosi Hivatal helyén elterülő Buda-kerttől kapta. A mai Buda utca helyén a középkorban hadi út vezetett Élesd irányába. Ez az utca viszonylag későn népesült be. A II. József uralkodása idejéből való I. katonai felmérés térképlapján csak a református parókia és az utcát a Csusznya utcával összekötő sikátorral szembeni rész tűnik beépítettnek. Mivel az utca templom felőli végén már a XVIII. század végén ott állt a régi iskola épülete, ezért ezt a szakaszt Schola (Iskola) utcának nevezték. Ekkor az utca bal oldala is beépítetlen volt, benépesítésére csak a XIX. században került sor.
Eredetileg a Buda-kert is bárói birtok volt, majd Böckel Béla körorvos tulajdonába került. Az első világháború idején még beépítetlen, 1920-ban emelték fel itt az Állatorvosi Hivatal épületét. A nagy telket később a nagyfalusi gazdák – Erdei, Szabó, Bátori, Deák és Nagy – vásárolták meg, és hamarosan beépítették. Az utca jobb oldalán – szemben a Buda-kerttel – állt a nemes Osvát család birtoka, amelyet szintén eladtak.
Szilágynagyfalu településrészei és utcái
