Új anyagok
Új anyagok
A technika fejlődését mindig új és új anyagok megjelenése kísérte, s hogy ezeknek milyen szerepük volt ebben a fejlődésben, azt bizonyítja, hogy az egyes történelmi korszakokat éppen a rájuk leginkább jellemző nyersanyagokról nevezték el, pl. kő-, réz- vagy vaskorszaknak.
A nyersanyagokat az ember eleinte a természetben fellelhető formában vagy csak kis mértékben feldolgozva alkalmazta. Ezek elsősorban természetes anyagok voltak: fa, bőr, kő. A fémeket általában már érceikből kellett előállítani, hiszen a termésréz ritka, színvas pedig csak elvétve található, akkor is csak nagyon kis mennyiségben. A fémek ugyanis reakcióba lépnek egyéb anyagokkal, vegyületeket alkotnak; a természetben ásványok formájában találhatók.
A fémek elterjedésével indult fejlődésnek az anyagtechnológia. Eleinte azonban a fémfeldolgozás meglehetősen egyszerűen történt: csak az idők során fedezték fel, hogy bizonyos fémek elegyítésével, ötvözésével tulajdonságaik javíthatók. Az sem mindegy, hogy a feldolgozás során mennyire tisztítják meg a fémet, ill. milyen szennyezések maradnak benne vagy kerülnek tudatosan bele.
A múlt században jelent meg az első műanyag, a bakelit, amely új korszakot nyitott az anyagok történetében. Lassú fejlődés után a műanyagok az utolsó 50 évben káprázatosan sokfélék lettek, és ma már szinte tetszőleges tulajdonságú műanyagok tervezhetők: hőállók, vegyszerállók, különlegesen rugalmasak vagy éppen különlegesen kemények. Ugyanezen időszak alatt hasonló karriert futott be egy másik anyagcsoport, a félvezetőké. Az elektronika új anyagainak segítségével kisebb, alacsonyabb fogyasztású, megbízhatóbb eszközök készülnek; a tenger alatti telefonerősítőktől a számítógépekig. S megjelentek a modern hírközlés új anyagai is, a különböző üvegek, amelyek vezetik a fényt, ill. a szöveteinkkel összeférhető, különböző orvosi pótlások, segédeszközöket lehetővé tevő anyagok. Ezt a hatalmas fejlődést az tette lehetővé, hogy a szakemberek megismerték az anyag alapvető szerkezetét, belső tulajdonságait, a molekuláris szerkezet és a makroszkopikus, látható tulajdonságok közötti összefüggéseket.
