Politika
Politika
I–II. Élelmiszer- és tűzifahiány a fővárosban. Állandósulnak a sztrájkok, tüntetések a háború, az önkényuralom ellen.
II. 23. (III. 8.) Kitört a második orosz forradalom. Újra létrejönnek a szovjetek.
II. 27. (III. 11.) Az anarchikus állapotok előidézésével a cár a dumát vádolja, s föloszlatja az ülést. A képviselők azonban együtt maradnak, s bejelentik a hatalom átvételét.
– A Tauriai Palotában (parlament) megalakul a petrográdi szovjet (elnöke Nyikolaj Csheidze, mensevik; helyettesei Alekszandr Kerenszkij, trudovik és Matvej Szkobelev, mensevik).
III. 2. (15.) II. Miklóst lemondatják trónjáról. Létrejön az ideiglenes kormány (elnök Georgij Lvov herceg – kadet; külügy: Pavel Miljukov – kadet; hadügy: Alekszandr Gucskov – októbrista; igazságügy: Alekszandr Kerenszkij – trudovik, majd eszer). – Kezdetét veszi a polgári kormány és a szocialista petrográdi szovjet (elsöprő mensevik–eszer többség) „kettős hatalma”. – Őszre alkotmányozó nemzetgyűlést hirdetnek.
III. 17. (30.) A kormány elismeri Lengyelország elszakadását.
IV. 4. (17.) Az emigrációból hazatérő Lenin bekapcsolódik az események irányításába. „Áprilisi téziseiben” kifejti a békés proletárforradalom lehetőségét: bolsevik többséget kell kivívni a munkástanácsokban, és „minden hatalmat a szovjeteknek” kell megszerezni.
IV. 18. (V. 1.) Miljukov külügyminiszter bejelenti, hogy a kormány a „végső győzelemig” folytatja a háborút.
V. 3. (16.) A kormány ebbe belebukik Menesztik Miljukovot és Gucskovot.
V. 4–28. (17.–VI. 10.) A parasztküldöttek I. összoroszországi kongresszusa Petrográdon – amely támogatja az ideiglenes kormányt, de a föld „szocializálását” (egyenlősítő földosztást) követeli – eszer vezetőséget választ.
V. 6. (19.) A petrográdi szovjet és az ideiglenes kormány első koalíciója. A kormányba 6 szocialista minisztert vonnak be. (Elnök Lvov; hadügy: Kerenszkij; földművelés, Viktor Csernov – eszer; munkaügy Metvej Szkobelev – mensevik; külügy: Mihail Tyerescsenko – pártonkívüli.)
VI. 18. (VII. 1.) Kerenszkij hadügyminiszter támadást rendel el a délnyugati fronton, ami a kezdeti sikerek után összeomlik.
VII. 3–4. (16–17.) Az offenzíva kudarca tüntetők ezreit viszi az utcára. A bolsevikok a felvonulók élére állnak, mire a pártot betiltják. Lenin ellen elfogatóparancsot adnak ki, aláírója Andrej Visinszkij.
VII. 24. (VIII. 6.) A kormányból kiválik a kadetek többsége. A miniszterek zöme mensevik és eszer szocialista. (Elnök és hadügy: Kerenszkij; belügy: Nyikolaj Avkszentyev – eszer; külügy: Tyerescsenko- pártonkívüli.) A második koalíciós kormány a zavargások miatt novemberre halasztja a nemzetgyűlési választásokat.
VII. 26.–VIII. 3. (VIII. 8–16.) Az OSZDM(b) P VI. (illegális) kongresszusa Petrográdon elfogadja a fegyveres felkelés és a proletárdiktatúra kivívásának, a föld nacionalizálásának (állami tulajdonú földeken közös gazdaságok) tervét. Trockij a „kerületköziek” élén belép a pártba. Nyikolaj Buharin és Jevgenyij Preobrazsenszkij a proletárforradalom ellen szavaz, mert annak lehetőségét csak egy nyugat-európai szocialista forradalom után tartják reálisnak. A taglétszám 140 000-re nő.
VIII. Az Oroszo.-ban működő több mint 79 párt közül a legnagyobb, de legszervezetlenebb az eszer párt: 500 000 fő. Jelentős még a több frakcióra bomló mensevik (szociáldemokrata) párt: 193 000 fő. A kadetek taglétszáma 70000; az eneszeké 10000; a maximalista (anarchista) eszereké 3000. A nagytőke októbrista pártja és a monarchista pártok fokozatosan szétesnek.
VIII. 25–30. (IX. 7–12.) Lavr Kornyilov monarchista tábornok, az orosz hadsereg főparancsnoka lemondásra szólítja fel a Kerenszkij-kormányt, de Petrográd ellen irányított csapatait a munkások megállítják. A tábornokot Mogiljovban letartóztatják.
VIII. 31. (IX. 13.) A petrográdi szovjet bolsevik határozatot fogad el a hatalomról. (Elnök Trockij lesz.)
IX. 5. (18.) A moszkvai szovjet bolsevik többségűvé alakul.
IX. 1. (14.) A Kornyilov-lázadás miatt szétesett ideiglenes kormány helyett egy 5 tagú direktórium – Kerenszkijjel az élén – kikiáltja a köztársaságot.
IX. 14–22. (27.–X. 5.) Az Összorosz Demokratikus Értekezlet minden politikai erő bevonásával arról dönt, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáig egy előparlamentet rendel a kormány fölé.
IX. 25. (X. 8.) Megalakul a 3. koalíciós ideiglenes kormány. (Elnök: Kerenszkij; külügy: Tyerescsenko; hadügy: Alekszandr Verhovszkij – pártonkívüli.) Ismét beveszik a kormányba a Kornyilov-lázadáskor kivált kadeteket. Cél: az anarchia megállítása, stabilizálás.
X. 7. (20.) Megnyílik az előparlament (Orosz Köztársaság Ideiglenes Tanácsa). 555 tagjából 135 eszer, 92 mensevik, 75 kadet, 58 bolsevik, 30 enesz. A bolsevik képviselők a megnyitás napján tüntetően elhagyják a termet.
X. 10. (23.) A bolsevik kb ülésén Leninnek nem sikerül elfogadtatnia az azonnali fegyveres felkelés tervét, de határozatot hoznak a forradalom elkerülhetetlenségéről.
X. 16. (29.) Kibővített kb-ülés dönt a fegyveres felkelésről (19 : 2 arányban, 3 tartózkodással).
X. 18. (31.) Kamenyev és Zinovjev Gorkij lapjában, a „Novoja Zsizny”-ben nyilvánosságra hozza véleményét a fegyveres felkelés időszerűtlenségéről.
X. 24. (XI. 6.) A bolsevik párt taglétszáma 350 000-re nő, a menseviké 160 000-re csökken. – Hadapródiskolások rajtaütnek a Trud nyomdán; az ideiglenes kormány a Szmolnij elleni támadásra, a bolsevik vezetők letartóztatására készül. – A bujkáló Lenin levélben követeli a kb-től a fegyveres felkelés azonnali megkezdését. A vöröskatonák éjszaka hozzákezdenek a főváros stratégiailag fontos pontjainak megszállásához.
X. 25. (XI. 7.) Reggelre a felkelők kezén vannak a pályaudvarok, telefonközpontok, posták, hidak, az Állami Bank. 10.25-kor a felkelést irányító forradalmi katonai bizottság (élén Trockij) kiáltványban tudatja, hogy megdöntötte az ideiglenes kormányt. 13.00-ra a vörösgárdisták elfoglalják a hadikikötőt és a tengerészet főhadiszállását. Az előparlamentet föloszlatják. – 21.40-kor az Auróra jelére megindul a Téli Palota ostroma, ahol a megadást visszautasító ideiglenes kormány székel. – 22.40-kor megnyílik a Szmolnijban a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek II. összoroszországi kongresszusa. Lenin bejelenti, hogy minden hatalmat a szovjetek vettek a kezükbe. A mensevik és eszer képviselők tiltakozásul elhagyják a termet.
X. 26. (XI. 8.) Hajnali 2.10-kor a Téli Palota elesik. Vlagyimir Antonov-Ovszejenko letartóztatja az ideiglenes kormány tagjait (a még időben elmenekült Kerenszkij kivételével). – Győz a nagy októberi szocialista forradalom. A szovjetek kongresszusa elfogadja a békéről és a földről szóló dekrétumot. Megalakul az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa (NT). Tagjai: elnök: Vlagyimir I. Uljanov (Lenin); belügyi népbiztos: Alekszej I. Rikov; külügyi népbiztos: Lev D. Bronstein (Trockij) földművelésügyi népbiztos: Vlagyimir P. Miljutyin; munkaügyi népbiztos: Alekszandr G. Sljapnyikov; hadügyi és haditengerészeti népbiztosok: Vlagyimir A. Ovszejenko (Antonov), Nyikolaj V. Krilenko, Pavel I. Dibenko; kereskedelem- és iparügyi népbiztos: Viktor P. Nogin; közoktatásügyi népbiztos: Anatolij V. Lunacsarszkij; pénzügyi népbiztos: Ivan I. Szkvorcov (Sztyepanov); nemzetiségügyi népbiztos: Joszif V. Dzsugasvili (Sztálin); igazságügyi népbiztos: Georgij I. Oppokov (Lomov); közellátásügyi népbiztos: Ivan A Tyeodorovics; postaügyi népbiztos: Nyikolaj P. Avilov (Glebov). – Kerenszkij az északi front főhadiszállásán, Pszkovban rábeszéli Pjotr Krasznov tábornokot egy Petrográd elleni támadásra.
X. 27. (XI. 9.) A munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek II. összoroszországi kongresszusa az új vb (101 tagból 62 bolsevik. 29 baloldali eszer) megválasztása után befejezi munkáját. Az okt. 25. óta tartó csatározásokban a szovjetek kezébe kerül a hatalom Minszkben, Kronstadtban, Kazanyban, a doni Rosztovban, Szaratovban, Szamarában (Kujbisev), Ufában, Jekatyerinburgban (Szverdlovszk), Rjazanyban, Ivanovo-Voznyeszenszkben.
X. 29–30. (XI. 11–12.) A hadapródiskolások sikertelen ellenforradalmi lázadása Petrográdon.
X. 29. (XI. 11.) Az NT bevezeti a 8 órás munkanapot. Országos vasutassztrájk kezdődik, hogy kierőszakoljon egy minden szocialista irányzatot képviselő nagykoalíciós kormányt. A bolsevikok közül Zinovjev, Kamenyev, Rikov, Nogin a párttöbbséggel szemben támogatják a követelést.
X. 31. (XI. 13.) Pulkovónál a bolsevikok visszaverik Krasznov kozákjait.
XI. 1. (14.) Gatcsinában a bolsevikok letartóztatják Krasznovot. Taskentben győznek a szovjetek. Ukrajnában szeparatista polgári kormány kezébe kerül a hatalom. Alekszandr Dutov ezredes, az orenburgi kozákok atamánja háborút indít a szovjet kormány ellen.
XI. 2. (15.) Alekszej Kalegyin a doni kozákok élén föllázad. Megjelenik a „Deklaráció Oroszország népeinek jogairól”, amelyben az NT egyenlőséget, szuverenitást és a nemzeti önrendelkezés jogát deklarálja (akár a független állam kikiáltását is beleértve).
XI. 3. (16.) A 25. óta tartó véres utcai harcok után Moszkvában győz a szovjethatalom.
XI. 5. (18.) Az összorosz egyházi zsinat Tyihon moszkvai metropolitát választja az 1721 óta először visszaállított pátriárkai méltóságra.
XI. 8. (21.) Javaslat a szövetséges antanthatalmaknak, hogy kezdjenek béketárgyalásokat az ellenséggel.
XI. 11. (24.) Eltörlik a társadalom feudális tagozódásának maradványait (rendeket, rangokat, fokozatokat).
XI. 15. (28.) Tifliszben (Tbiliszi) mensevik kormány alakul; céljául a Kaukázusontúl nemzeti függetlenségét tűzi ki.
XI. 18. (XII. 1.) Vlagyivosztok irányítása a helyi szovjet kezébe kerül.
XI. 19–28. (XII. 2–11.) Az eszer pártból a bolsevikokkal való együttműködés miatt kizárt balszárny (Szpiridonova, Kamkov, Natanszon) önálló párttá alakul. Kongresszusuk kb. 80000 főt képvisel.
XI. 20. (XII. 3.) Letartóztatják Nyikolaj Duhonyin tábornokot, a főhadiszállás parancsnokát, mert megtagadta az NT utasítását, s nem kezdeményezett fegyverszüneti tárgyalásokat a németekkel. A feldühödött tömeg agyonveri őt a mogiljovi vasútállomáson, mert letartóztatása előtt kiengedte börtönükből a Kornyilov-lázadás után elfogott tiszteket.
XI. 26.–XII. 10. (XII. 9–23.) A parasztküldöttek II. összoroszországi kongresszusa Petrográdon. (790 delegátusból 350 baloldali, 305 jobboldali eszer, 91 bolsevik.) A jobboldali eszerek dec. 5. (18)-én elhagyják az üléstermet, tiltakozásul a bolsevikok erőszakos hatalomátvétele miatt. A kongresszus az eszer földprogram (szocializálás) megvalósítását követeli.
XI. 28. (XII. 11.) Az NT dekrétuma a nép ellenségének nyilvánítja s ezzel gyakorlatilag betiltja a kadet pártot. A párt illegalitásba vonul.
XI–XII. Még az ideiglenes kormány által meghirdetett alkotmányozó nemzetgyűlési választások. Az összesen 79 választókörzetből csak 65-ben tartják meg, így 90 millió helyett csak 45 millió választó akaratát fejezi ki. Eredménye: eszerek 40,4%, orosz és nemzeti polgári pártok 28,3%, bolsevikok 24%, kadetek 4,7%, mensevikek 2,6%.
XII. 6 baloldali eszer bekerül a Népbiztosok Tanácsába, de a „nagykoalícióra” nem kerül sor.
XII. 2. (15.) Breszt-Litovszkban fegyverszünetet írnak alá Oroszország és a központi hatalmak között.
XII. 3. (16.) Az NT kiáltványa elismeri az ukrán nép jogát a függetlenségre.
XII. 7. (20.) Az NT titkos határozata az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCSK vagy Cseka) megalakításáról. Elnöke Feliksz Dzerzsinszkij. Feladata az ellenforradalmi és szabotázsakciók megakadályozása. (Jogkörébe tartozik a kiutasítás, a konfiskáció, az élelmiszerjegyektől való megfosztás, a nép ellenségévé nyilvánítás. Hivatalosan nem végeztethet ki senkit, a bűnöző elemeken kívül.)
XII. 9. (22.) A központi hatalmakkal folytatott béketárgyalások kezdete Breszt-Litovszkban. Németország 150 000 km2 kiürítését követeli.
XII. 16. (29.) NT-dekrétum a hadsereg demokratizálásáról. (A teljes hatalmat a katonatanácsok kezébe kell letenni, a parancsnoki kart választják, a cári tisztek mellé politikai biztosokat – komisszárokat – neveznek ki.)
XII. 18. (31.) NT-dekrétum ismeri el Finnország függetlenségét.
