Privatizáció
Privatizáció
A privatizáció legáltalánosabb értelemben az állami tulajdon megszüntetését jelenti nem állami tulajdonosok javára. Tárgyi értelemben ide tartozik:
a) az állami vagyontárgyak eladása (tágabb értelemben a tényleges rendelkezési-hasznosítási jogok átadása is, bérleti vagy más hasznosítási szerződésen keresztül);
b) az állami vállalat vagyona több-kevesebb részének, egyes egységeinek gazdasági társaságba való bevitele, feltéve, hogy abban „privát” partnerek is vannak (tehát nem egyszemélyes kft.-ről vagy kizárólag állami vállalatokból álló társaságról van szó, szorosabb értelemben az állami vagyon kisebbségben létét is megkövetelik a privatizáció megállapításához);
c) a vállalat gazdasági társasággá való teljes átalakulása, melynek során az állami vállalat megszűnik (feltéve, hogy az átalakulás után létrejövő gazdasági társaság megfelel a b) pont kritériumainak).
Alanyi értelemben az állami tulajdont megszerzőnek „nem állami” jellegű tulajdonosnak kell lennie, azaz
a) belföldi magánszemélynek, ill. ezek társaságának;
b) külföldi természetes és jogi személyeknek;
c) belföldi nem állami jellegű, ún. közösségi tulajdonosoknak, amelyek közé területi és más (pl. társadalombiztosítási) önkormányzatok, közcélú alapítványok, egyesületek, alapok, ill. szövetkezetek tartozhatnak.
Előzmények, tulajdonreform
A magánszektor fejlődése
A privatizálás eddigi folyamatáról
Privatizálás és/vagy reprivatizálás?
