Néhány következtetés
Néhány következtetés
A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy az európai NATO-országok hadseregeinek legfontosabb fegyvereit, fegyverrendszereit az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, továbbá Olaszország gyártja.
Jelentős nemzetközi együttműködés a fegyverfejlesztésben és -gyártásban csak néhány területen, mindenekelőtt a repülőgépek, a helikopterek és a páncéltörő rakéták területén figyelhető meg. Az ebben részt vevők köre az előbb említett négy európai országra szűkül le (esetenként Spanyolországgal kiegészülve).
Az is tény, hogy az Egyesült Államok korábbi – két-három évtizeddel ezelőtti – uralkodó szerepe számottevően csökkent, ma már elsősorban a nagy számú, régi típus jelenlétében mutatkozik meg.
Új amerikai konstrukciót csak kevés ország hadserege rendszeresít, azonban az amerikai részesedés mindennek ellenére a látszatnál jóval nagyobb.
Ennek az az oka, hogy számos nyugat-európai típushoz az amerikai hadiipar jelentős alkatrész-, részegység-beszállítással (hajtómű, műszerek, fegyverzet stb.) járul hozzá.
Az amerikai hadsereg európai jelenlétének fontosságára utal az európai NATO-országok haditechnikai arzenáljából hiányzó néhány eszköz, így mindenekelőtt a már említett hadászati (nehéz katonai) szállító repülőgépek. A hiányzó eszközök közé tartoznak a légtérellenőrző – korai riasztó repülőgépek, melyek amerikai, E–3A AWACS változatait a NATO-ban közösen üzemeltetik.
A táblázatokban nem szerepel, de tény, hogy az európai NATO-országok szinte mindegyike, még a legkisebbek is – katonai gépjárműveiket a parancsnoki, a raj- és a teherszállító típusokat saját maguk fejlesztik, esetleg licencben gyártják.
Néhány Magyarországgal összemérhető kis NATO-ország haditechnikai eszköztárával kapcsolatosan a következő megállapításokat lehet tenni.
Ezek az országok egyáltalán nem tartanak szolgálatban a CFE szerződés által korlátozott harci- (támadó-) helikopter-típust (nem használják ki, és nem is tervezik kihasználni a számukra engedélyezett keretszámot), ugyanakkor viszont rendszerben tartanak irányított páncéltörő rakétával, földi célok elleni csöves tűzfegyverekkel ellátott könnyű (esetenként közepes) szállítóhelikoptereket. Ezek beszerzési ára és fenntartási költsége a harci helikopterekénél sokkal kisebb.
A kis NATO-országok többsége ugyan egyelőre még szolgálatban tart nagy hatómagasságú légvédelmi rakétát (de ezek újabb változatainak beszerzését nem tervezik), ugyanakkor nincsenek közepes hatómagasságú légvédelmi rakétáik, de rendelkezésre áll néhány kismagasságú (vállról, járműről bevethető) típus.
A Magyarországgal összemérhető NATO-országok csak régi típusú közepes harckocsikat és viszonylag alacsony példányszámban tartanak szolgálatban, újabb típusok beszerzését nem tervezik, ugyanakkor szinte mindegyik járműiparral rendelkező ország gyárt néhány könnyű páncélozott harcjárművet.
Ezek a közös sajátosságok nem vonatkoznak egy kis NATO-országra, Görögországra, mely a rendszeresített fegyverek, fegyverrendszerek mennyisége és a haditechnikai eszközök típusválasztéka tekintetében jóval meghaladja a vele összemérhető NATO-országokat, de még a NATO átlagot is. Ez egyértelműen e kis ország sajátos helyzetéből, egy másik, NATO-ország általi fenyegetettségéből (fenyegetettségérzetéből) adódik.
Dr. Szentesi György
