A START-folyamat
A START-folyamat
A SALT–II. egyesült államokbeli ratifikálásának elmaradása s az 1981. évi elnökváltás miatt a tárgyalások három évig (a SALT–II. aláírásától 1982 júniusáig) szüneteltek. A Reagan-kormányzatnak hatalomra kerülése után mintegy másfél esztendőre volt szüksége, hogy kidolgozza javaslatait az általa SALT-ról START-ra átkeresztelt tárgyalásokra (Strategic Arms Reduction Talks = hadászatifegyverzet-csökkentési tárgyalások).
Az 1982. évi amerikai javaslatok két fontos újdonságot tartalmaztak. Az első s mindenképpen indokolt változás, hogy a korábbiakkal ellentétben a korlátozások és a csökkentések alapjaként nem a hadászati atomtöltetek hordozóeszközeit (ill. ezek indítóberendezéseit), hanem a velük célba juttatható atomtölteteket kell tekinteni. Bár a SALT–I. és a SALT–II. előírásai maradéktalan betartása eredményeként 1972–1987 között a hadászati ballisztikus rakéták mennyisége kismértékben mindkét oldalon csökkent, a velük célba juttatható atomtöltetek összmennyisége ezen idő alatt 5000 egységről 17 000-re növekedett, vagyis mintegy három és félszeresére.
Amásik amerikai javaslat, a ballisztikus rakétákkal célba juttatható atomtöltetek számának drasztikus – nagyjából harmadával való – csökkentése az akkori szovjet vezetés számára nem volt elfogadható. A Szovjetunió úgy érezte, hogy egyfelől az amerikaiak a szovjet hadászati erő gerincét képező szárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták mértéktelen csökkentésével az egyensúlyt veszélyeztetik, másfelől pedig a Szovjetuniónak az amerikai csökkentési keretszámok eléréséhez a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták kategóriájában a fegyverzetcsökkentés égisze alatt több atom-tengeralattjárót és nagyszámú ballisztikus rakétát kellett volna szolgálatba állítania.
1983 végétől 1985 márciusáig az akkori szovjet vezetés, hivatkozva az új amerikai atomfegyverek nyugat-európai telepítésének megkezdése nyomán módosult helyzetre, szüneteltette a tárgyalásokat. Az 1985 márciusában újra kezdődött tárgyalásokon a hadászati fegyverek csökkentésén kívül még két témával, a világűr militarizálásának megakadályozásával és a közepes hatótávolságú rakétákkal is foglalkoztak.
Az új szovjet vezetés 1985. áprilisi hatalomra kerülése döntő fordulatot hozott ezeken a szovjet–amerikai tárgyalásokon is. 1985 októberében a Szovjetunió előterjesztette 50%-os (atomtöltetekben számolva) csökkentési javaslatát, amely új lendületet adott a tárgyalásoknak. 1986 őszén, a reykjavíki szovjet–amerikai csúcstalálkozón beterjesztett szovjet csomagterv bizonyította: az új szovjet vezetés megváltoztatta katonai biztonsági koncepcióját, és elkötelezte magát a hadászati atomfegyverek radikális csökkentésére.
A reykjavíki csomag felbontása 1987 elején lehetővé tette, hogy 1987 decemberére Gorbacsov és Reagan aláírja a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolását kimondó szovjet–amerikai megállapodást, és hogy haladást érjenek el a hadászati támadófegyverek 50%-os csökkentését célzó szerződés kidolgozásában.
A még nem kész szerződéstervezet a hadászati atomtöltetek drasztikus csökkentését írja elő. Mindkét fél csak annyi hadászati fegyverrendszert tarthat meg, amennyi 6000-6000 db atomtöltet célba juttatását teszi lehetővé. A nyilvánosságra került számadatok szerint a megtartható mennyiség hadászati fegyverfajtánként a következőképpen alakul:
| – szárazföldi ballisztikus rakéták atomtöltetei | 3000-3300 db |
| – tengeralattjáró-fedélzeti rakéták atomtöltetei | 2000-2200 db |
– nehézbombázó repülőgépek atomtöltetei
| (robotrepülőgépek vagy légibombák) | 800-1000 db |
| – összesen | 6000 db. |
Mindez azt jelenti, hogy a két fél birtokában összesen meglévő jelenlegi 24-25 000 darabos hadászatiatomtöltet-állomány 12 000 darabra, vagyis a felére csökkenne.
