Papok sáncza és Atilla útja.
Papok sáncza és Atilla útja.
A Bodzafordulónál, hol a Kis-Tatár északnyugati oldalából felfakadó Kis-Bodzavize idősb testvérével a Nagy-Bodzával egybeömlik, a fővölgyet egy körülbelől 590 öl hosszú, alapjában 4 öl széles, s épebb helyein 2 öl magas déli oldalán sáncz által szegett töltés szeli át, melyet Papok sánczának neveznek. Majd alább e név állitólagos eredetére visszatérek, most csak azt jegyzem meg, hogy a Papok sáncza nem más, mint a rétyi hon vagy hun árkának és az egerpataki Atillaútjának egy későbben felfrisitett darabja. E titokteljes töltést e munka III. kötetében már elnyomoztam a Nyién háta mögötti Piliske nyakáig, most megkisértem Bodza vidékén való tovább nyomozását.
A Piliske nyakától délkelet irányban az ugynevezett Verőfény (oláhul Fácza) tetején halad át az Észak erdőnek; azután a Czélfa és Gurmoza nevű helyeken kissé déli hajlással a hires Királykut közelében huzódik le Sármálhoz, vagyis a Bodzavize völgyére, hol a fennebb emlitett Papok sánczának irányul, s azzal összefüggésben látszik lenni. A Papok sánczán túl egy darab helyt megszakad, de a Kis-Bodza völgyében, a „Ladocz” hegy alján ismét előtünik, s a brassói Mészárosrétet* mintegy 1700 ölnyi vonalon áthasitja, honnan a Pláju Ilkin át vagy 365 ölnyire halad a Kis-Bodza vizéig, hol oly rengeteg és áthatlan erdőségek közé hatol be, hogy tovább nyomozni alig lehetséges; de a vonalán nőtt fiatalabb és világosabb szinű fák mégis megjelölik irányát, s mint a helyekkel nagyon ismerős vadászok állitják, a Pereo kremenin, a prázsmáriak által birt Ladoczbérczin, a Pojána Béldin és a Muntyea szkomercs = in-kereskedelmi domb* át egész a Kis-Bodza forrásáig, a már fennebb emlitett Tyityisán kutig megy, honnan a Kis- és Nagy-Tatáron át fennebb már elnyomoztuk az oláhországi határszélig. E titokszerű töltést az itteni lakosok tatárok útjának nevezik; azon jött be – mondják – roppant nagy sergével a tatárok hatalmas, világrettegte királya Atilla, s a fennebb emlitett Király kutjánál (Fontina krajuluj), mely ő róla neveztetett igy, megálapodván, vezéreivel tanácsot tartott, a honfoglalás mikénti végrehajtása iránt. Részint ezen tanácskozás emlékéül, részint a törzsfőnökök ülőhelyéül – hun szokás szerint – nagy lapos köveket hordottak össze. Ott vannak még most is az óriási nagy kövek, a melyek látszólag távolabbról kerültek ide, mert a kut környékén oly fajtáju kőzet nem is létezik*. A tanácskozás végeztével nagy áldomást tartottak a Szármány mezején, hol a helyet még most is Hadivásnak nevezik. E helynevek, az azokkal kapcsolatos hagyományok, egy távol multnak sejtelmét költik fel a vizsgálódóban; a mesést kereső nép képzelődésében pedig a regék egy egész világát teremtik; igy a Királykutnál hiszi a nép elrejtve Dárius kincsét, mely minden Szent-György napkor ki szokott gyulni; továbbá mondják, hogy a királyhegyi és kálváriai várakban régen Tündér Ilona lakott, s holdvilágos estéken ide a Királykutjához szokott tündérsergével tánczolni lejárni; de a midőn a törökök egy beütése alkalmával a papok keresztekkel ide feljöttek s a népet Jézus kiáltással vezették az ellenségre, a pogány tündérek megrettenve, ember nem járta havasokra huzódtak el e kiáltások elől, s most csak néha lehet csendes éjeken hallani a fák felett elhuzódó tündéreknek bájos zengedezését, de ember előtt többé nem mutatkoznak. A papoknak tündéreket elüző Jézus kiáltásait a Papok sánczánál kivívott győzelmekkel hozza a nép kapcsolatba. Ugyanis egykor nagy török-tatár tábor tört be a Bodzán, s a Királytetőn levő várat meglepvén, bevették s az ottani székely őrséget levágták, egy azonban elmenekülvén, hirt vitt Háromszékre és Hétfaluba a közelgő vészről; a nép mindenütt fegyvert ragadott s papjaitól vezettetve, a Bodola közeli Pap pataka völgyén (mely ekkor nyerte e nevét) felvonultak a Bodzára, hol a régi tatárút töltését, a Bodza völgyében magasra feltöltve és sánczczal ellátva, ennek fedezete alatt várták a közelgő ellent, a melyet papjaik vezetése alatt énekszó, nagy lárma és Jézus kiáltással megrohanván, annyira megfélemliték, hogy az összezavarodva eszeveszetten futni kezdett; – a székelyek a futókra ütvén, igen sokat levágtak közülök, a megmaradottakat egész a határszélig üzték. Ekkor nevezték el a töltést Papok sánczának, a közeli egyet Lármafának, mert a kiállitott őrök innen adtak jelt a töltés mellé huzódott székelyeknek az ellenség közeledéséről.
E rét közepén romok tünnek fel, melyekről azt tartják, hogy egy ott volt régi vámház maradványai.
Igy neveztetve hagyomány szerint arról, hogy mikor a Bodza a világkereskedelem vonalába esett, a karavánok itt vonultak el, s a Pereo szkomercsi forrásnál szoktak nyugodni.
A kövek egyikén egy elolvashatlan felirat betüi tünnek fel, valószinű, hogy az határkő volt, az itt egybeütköző Háromszék és Felső-Fehérvármegye közt.
Itt, hol a háromszéki székely ősök oly hősileg védték a haza határait, utódaik szintén osztakoztak az ősi dicsőségben, mert 1848. novemberében a m.-vásárhelyi vesztett csata után egész Erdély s vele a Székelyföld is az ellenség kezébe esett, – hibásan mondom, hogy az egész Székelyföld, mert megmaradt a hősök hazájának egy pontja a szabadság azon archimedesi pontjául, honnan a zsarnokság egész gépezetét ki lehete sarkából forditani: ez Háromszék volt, a Székelyföld e dicső Lacedemonja, a melynek hős népe kimondá, hogy utolsó emberig fogja területe épségét és sértetlenségét megvédni. A nagyszerű elhatározás, melynek a történelemben alig találjuk párját, ama kis terület minden fiából hősöket alkotott, kik három hónapon át százszoros ellennel szemben megvédték Háromszék területét az ellenség lábnyomaitól s az Erdélyt visszahóditott Bem Háromszékben a szabadságnak szeplőtelen földjére talált. Az ariostoi tollra méltó harczok már e munka III. kötetében érintve voltak, itt azért azok tüzetesebb tárgyalását mellőzöm; de fölemlitem mint e vidék legszebb emlékét azt, hogy e harczok kiindulási pontja éppen a Bodza vidék volt, mert nov. 23-án, a midőn Háromszék kimondá az önvédelem harczát, és a midőn még teljesen szervezetlen és készületlen volt, fegyver és lőpor nélkül, a Brassóba beült Gedeon támadólag lépett föl, erős kémszemlére előnyomott jobb szárnyát Stráva oláh határőri kapitány a Bodzára vezette; itt, hol nem is gondolták, akarván a székelyeket meglepni és Szent-Györgyre ráütni; de ott teremtek a Kossuth-huszárok, ezen alig alakult s csak félig-meddig felszerelt bátor lovasok, s éppen a Papok sáncza közelében megrohanván Stráva határőreit, azokat szétszórták. ezen ekkor itt vívott első győzelem volt kiindulási pontja azon harczoknak, a melyek később Árapataknál, Hidvégnél, Földvárnál, a dobolyi hidnál, Hermánynál, Sz.-Péternél és a Rikánál annyi dicsőséggel áraszták el a háromszékiek fegyvereit. Fennebb a bodzai vámnál, hol a Bodza vidékén lefolyt csaták és beütések történetét időszaki folyamatban leirtam, a háromszékieknek bodzafordulói csatáját szintén részletesebben tárgyaltam s igy itt a részletek ujbóli előadását mellőzve, odaútasitom a t. olvasót.
