6. DÁLNOK
6. DÁLNOK
1332-ben Dálnuk néven jelentkezik a forrásokban. (Documente. XIV. C., III. 150, 196.) 1496-ban Dalnic, 1587-ben Dálnokfalva (C. Suciu: Dicţionar istoric) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Diko, kézdi esperes, ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint maga és társai után 40 régi banálist fizet (Beke: Az erd. egyházmegye. 125.; Documente. XIV. C., III. 150.), 1334-ben pedig 6 garast. (Documente. XIV. C., III. 196.)
1538-ban Gergely a plébános (Beke: Az erd. egyházmegye.125., jegyz.), 1556-ban meg István, aki egyben a kézdi szék alesperese is. (Juhász: Ref. egyházmegyék. 46.; SZOKL. III. 314.)
A ma is álló templom építését az 1400-as évek elejére teszik, ami lehet egy régebbi templom újítása vagy egészen új templom. Inkább az előbbi feltevés helyes, mert az 1978. évi restauráláskor a gótikus elemek mellett román kori részletek is előbukkantak. Ugyanekkor falfestményeket is felfedeztek. (Fórum. 1978.; Kovács: Magyar ref. templomok. 668.)
Szt. Katalin tiszteletére volt szentelve. (Székelyföldi vártemplomok 113)
A különálló torony és a templom közé épült összekötő templomrész újabb. A régi helyett épült új torony mai alakját 1922-ben nyerte. (Kovács: i.h.)
A templomot várfal vette körül; erre az 1675. évi leírás utal, amely templomkastélyt említ. (Entz G.: Székely templomerődök. 2.)
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.)
Az 1978. évi feltáráskor rovásírást is felfedeztek. (Fórum. 1978.)
Református templom
