7. ESZTELNEK
7. ESZTELNEK
1332-ben Iztulnuk néven jelentkezik az oklevelekben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 125.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567-es regestrumban Esztelneket 25 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. III. 114.) Az 1607-es oklevelekben Ezthelnek a neve (Barabás: SZOKL. VIII. 360.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 16 régi és 4 új banálist fizet. (Beke: i.m. 125.; Orbán: i.h.)
Erről a templomról azt tartották, hogy Losonczi Margit, a moldvai vajda, Alexandru cel Bun felesége bőkezűségéből épült a XV. században. A valóság az, hogy ekkor a templomot csak újították és az 1523-as felirata is kifejezetten renoválása idejét jelzi: „Positum, fuit olim, renovatum 1523, rursus 1635, et 1724, terrae motu concussum 1802, Reparatum 1819 et 1839 et 1864”. (Orbán: i.m. III. 116.; Aluta. VIII–IX. 490.)
A templom tehát, melyet Szent Simon és Júdás tiszteletére szenteltek fel, eredetileg legkésőbb a pápai tizedjegyzék korában már állott. Ezt az 1958. évi renováláskor a gótikus elemek mögött felfedezett román kori emlékek feltárása, illetve azonosítása is megerősíti. Eredetileg a hajó kisebb volt, félköríves apszissal záródott; az északi fal ívsoros párkányainak gyámköveit utólag lemetszették. A falfestmények más, XIV. századi templomokból ismertekhez hasonlítanak. Bár itt későbbi eredetet is fel lehet tételezni a figurális részek primitív grafikai megoldása alapján.
A XIV. századi templom a gótikus korban teljesen átalakul. 1958-ban fedezték fel és bontották ki a vakolat alól a déli gótikus ajtókeretet. Gótikus a déli falban álló két ablakkeret is, valamint a töredékesen megmaradt szentségfülke, amelyen virágdíszes motívum látható. Ebből a korból valók a déli falhoz támaszkodó, kettős tagolású támpillérek is.
A szentély gótikus bordázatú boltozatát az 1802. évi földrengés után nem állították vissza. Bordáinak téglából készült töredékeit 1958-ban találták meg, a feltárt gótikus ablaknyílásban. Ekkor szélesítették a diadalívet és építették át félkörívessé.
Az 1977. évi földrengés után addig ismeretlen falfestmény-töredékek kerültek felszínre. Ezekről, az 1930. évi feltárás nyomán előbb is tudtak, de a képeket bemeszelték „mert nem voltak szépek”. A festmények többnyire az északi, a régebbinek ítélt falon tűntek elő. De falfestmény-nyomokat fedeztek fel a déli fal és diadalív találkozásánál is. Egyetlen figurális alak vehető ki tisztán: az áldó főpap. A töredékek a XIV. századra utalnak és a gelencei, kőröspataki és homoróddaróci festményekkel mutatnak rokonságot. (Aluta. VIII–IX., 489–492.)
A templom sekrestyéjének és portikuszának építési idejét későbbre, kb. 1635-re teszik. (Aluta. VIII–IX. 490.)
A templomot temető vette körül. Mai kőkerítése XVIII. századi.
Egy régi harangot is őriz a templom, felirata: M. Jesus Nazarenus Rex Judeorum, miserere nobis S.R. 1567. (Orbán: i.m. III. 114.)
Katolikus templom
