A MÁSODIK SZÉKESEGYHÁZ
A MÁSODIK SZÉKESEGYHÁZ
Építését a XII. századra teszik, de kezdete Szent László idején indul el, akiről Temesvári Pelbárt után tudjuk, hogy támogatta a székesegyház építkezéseit. (Entz G.: i.m. 75.)
A második székesegyház nem használja fel a régi alapjait, mert sokkal nagyobb. A régi alapok a templom belterületébe esnek. Ez is három hajóval épült és egy kereszthajóval meg egy központi toronnyal. Román kori félköríves stílust képvisel. Mintául a burgundiai és közép-franciaországi példák szolgáltak és az elzászi templomok.
A főszentély egyszerű félkörívvel záródott a szentélynégyszög mögött. A feltételezések szerint sík mennyezete volt. Két homlokzati és egy négyzeti tornya volt, előbbiek kezdetben csak a második emeletig.
Ebből a korból valók: a diadalív, a kereszthajók homlokívei, a mellékszentélyek félköríves záródásai, a szentélynégyszög, a mellékapszisok keskeny ablakai.
Későbbi, de még a tatárjárás előtti a sekrestye, a hosszhajó boltozatának keleti szakasza, az északi előcsarnok, a fejedelmi kapu.
A tatárjáráskor a templomot felgyújtják, a boltozatok beszakadnak, a hajók kereszteződése fölött épült kupolás középtorony beomlik. Rogerius mester, váradi kanonok romként írja le, melynek falait a legyilkoltak vére festette és környékét holttestek és koponyák tették borzalmas látvánnyá.
A helyreállítás során a szentélynégyzethez karcsú arányú kora gótikus szentélyt építenek, visszaállítják a kereszthajó szentélyének első négyzetét, a négy pilasztert, mely fölött, a tetőszék alatt, a középtorony maradványai láthatók, mert a tornyot nem állították vissza.
A főhajó nyugati szakaszának boltozására csak a következő században kerül sor, amelynek korát Széchy András püspök címere jelzi a második szakasz zárókövén. Ekkor magasítják a déli tornyot is három emelettel, és csak a XV. században emelik meg két emelettel.
Alig fejezték be az újjáépítést, kezdhették elölről. 1277. február 21-én Vízakna környéki szászok gyújtják fel és dúlják a templomot.
A javításokra IV. László a tordai sóbányát adományozza a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklásáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlja fel a Szent Mihály főangyal egyháza építkezéseinek céljára.
A XIV. század közepére tehető a legkorábbi falfestmény: a déli párkány virágos inda díszítése.
1439-ben törökök pusztítják Erdély déli részét, s úgy látszik a székesegyház újra szenved, mert Lépes György, Pálóczi György esztergomi érsektől 1000 forintot kap a javítására, Hunyadi János pedig 1440-ben és 1442-ben Bolgárcserged, Diómál és Tinód adományozásával misealapítványt tesz azzal a meghagyással, hogy öccsét és majd őt is a székesegyházba temessék.
Egyesek szerint a szentély hosszabbítása is szép gótikus stílusban Hunyadi Jánosnak köszönhető, mások szerint már a szász pusztítás utáni helyreállításkor készült.
A XVI. század első évtizedében Lászay János kanonok az északi előcsarnokot kápolnává bővíti a hívő lelkekről (Fidelium animarum) nevezett oltárral. 1512-re készül el, gótikus és reneszánsz elemek keverednek benne, dombormű sorozattal: Madonna, előtte maga Lászay térdel, bibliás, mitológiai és részben szenteket ábrázoló alakok (Judit, Sámson, Mózes, Herkules, kentaur, Szent Sebestyén, királyok, 2 lovag). Emlékét a római San Stefano Rotondo-templomban sírfelirat őrzi: „Natum quem gelidum vides ad Istrum, Roma tegetur viator urna. Non mirabere, si estimabis illud, quod Roma est Patria omnium fuitque.” (Balogh J.: AT erd. renaissance. 190, 233, 236.)
1514–1524 között a Lászay-kápolna és az északi kereszthajó közé Várday Ferenc püspök építteti a róla elnevezett kápolnát, mely Szent Anna tiszteletére van szentelve.
Ebből az időből származik az északi mellékhajó szentélyének falfestménye is, két rétegben. Az alsón Szent András, Remete Szent Antal, a felsőn Szent Tádé azonosítható.
A nyugati díszes főkaput Hunyadi János csináltatta csúcsíves stílusban, a két torony közé szép erkélyt emeltetett, amelyet később Sorger püspök idejében háromszögű oromfallal zártak el, s erre 4 szobrot helyeztek. (1729–1739)
A nyugati torony az 1603. évi ostrom idején felrobbant és azóta sem építették fel.
A templom sok vihart látott később is. 1601-ben zsoldosok rabolják ki, nem kímélve Hunyadi sírját sem. Két év múlva valóságos ostrom pusztítja a templomot, amelyet Basta katonái szállnak meg. 1658-ban és 1661-ben a szultán büntető hadjáratának katonái rombolnak a templomban, többek között szétzúzva Bethlen Gábor és I. Rákóczi György díszes márvány síremlékeit. Utóbbinak anyagából Mártonfi püspök 4 díszes oltárt állíttatott fel a XVIII. század elején. (1713–1721)
A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Az említetteken kívül: Hunyadi László, Hunyadi János ifjú miles, János Zsigmond, Izabella, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, Martinuzzi Fráter György, Báthori Endre, több középkori püspök sírhelye. Az újkori püspökök közül – Márton Áronig bezárólag – tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve.
A középkori székesegyházhoz kapcsolódó katolikus élet gazdagságát szemlélteti az oltárok sokasága: Mária-oltár 1291-ből, Szentkereszt-oltár 1392-ből, Szent Péter-oltár 1291-ből, Szent Mihály-oltár 1363-ból, Szent András-oltár 1366-ból, Szent Lőrinc-oltár 1370-ből, Szent Miklós-oltár 1510-ből, Krisztus teste oltár 1474-ből, Kozma és Demjén oltára 1381-ből, Mindenszentek-oltár 1391-ből, Tízezer vértanú oltára 1400-ból, László király oltára 1402-ből, Szent Dorottya-oltár 1411-ből, Szent István és Imre oltára 1493-ból, Szent Borbála oltára 1431-ből, Szent Mihály kisebb oltára 1431-ből, Szent Mihály jelenésének oltára 1453-ból, Remete Szent Pál oltára 1431-ből, Szent Máté oltára 1439-ből, Szent Nikazius-oltár 1444-ból, Szentháromság-oltár 1447-ből, Szent Katalin-oltár 1459-ből, Szent György-oltár 1462-ből, Szent Gothárd-oltár 1510-ből, Szent Demeter, Fábián és Sebestyén oltára 1412-ből, Mária-Magdolna-oltár 1451-ből, Urunk színeváltozása oltára 1487-ből, Négy egyházatya oltára, Három királyok oltára, Szent Jakab oltára 1503-ból, Szent Anna oltára 1505-ből, Szent Márton oltára 1507-ből, Hívő lelkek oltára 1512-ből, Péter és Pál oltára 1591-ből, 40 koronázott vértanú oltára, Keresztelő Szent János oltára 1291-ből.
A dátumok nem az alapítást jelzik, hanem az ismert okleveles adat dátumát.
Katolikus székesegyház
A székesegyház oldalbejárata
A székesegyház belseje
