AZ ELSŐ SZÉKESEGYHÁZ
AZ ELSŐ SZÉKESEGYHÁZ
Építését az erdélyi püspökség megalapítása és az egyházmegye megszervezése tette szükségessé. A püspökség alapítása Szent István nevéhez fűződik. Szent István koronázásával s a királyság kezdetével indul meg 10 püspökség alapítása. 1003-ban a központosítást és térítést akadályozó erdélyi gyulát, anyai nagybátyját Szent István fegyverrel hódoltatja meg, és ettől kezdődik az erdélyi püspökség szervezése is, melyet 1009-ig véglegesítettnek lehet tekinteni, amikor az ostiai püspök pápai legátus látogatása alkalmával jóváhagyják az egyházmegyék felosztását és határait.
Lehetséges, hogy az első püspök még a X. század közepén Konstantinápolyból hozott püspök részére épített templomot használta átmenetileg, a székesegyház elkészültéig.
Ennek építési idejét a XI. századra teszik, Szent István idejére. Szent Lászlóról az oklevelek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy a székesegyház építését támogatta (Entz G.: i.m. 75.), de ez már a második székesegyházra vonatkozik.
Az 1907-től és különösen az 1967-től végzett ásatások (előbbit Möller István, utóbbit Bágyuj Lajos vezette) tisztázták a Szent István korában épült székesegyház adatait: háromhajós ókeresztény bazilika stílusában épült templom volt. A főhajó szélessége 8 m, a mellékhajóké 3,5 m volt. A főhajó széles félköríves apszissal zárult, a mellékhajók, legalábbis a külső falsíkban, egyenes záródást mutatnak. Az első ásatások alkalmával tárták fel a körkápolna alapjait, a déli alapfalakat, a második ásatás során pedig a nyugati alapfalakat is. Ebből a székesegyházból mentették át a főhajó déli falába épített emberfejes faragványokat, lapos faragású párkány- és pillértöredékeket, a déli kapu belsejében másodlagosan elhelyezett oromzatdomborművet.
Az utóbbi ásatások tisztázták a régebbről ismert körkápolna kérdését is. Volt ugyanis olyan feltevés, mely szerint egy IX–X. századi építmény maradványa lett volna, talán Hierotheos püspök temploma, s így a legrégibb középkori keresztény műemlék. (Št. Pascu: Alba lulia 2000. 118.)
Ezúttal kiderült, hogy a körkápolna alapfalai azonosak a bazilika többi alapfalaival, falszerkezetével, és semmi jele annak, hogy a körkápolna kétféle építkezésből származna.
A Szent István-i bazilika keresztelőkápolnája volt, hasonló a székesfehérvári Szent István-kápolnához.
Ez az első székesegyház – talán már Vata lázadásakor – rombolás áldozata lesz, vagy a gyorsan fejlődő egyházmegye tette indokolttá egy nagyobb székesegyház építését. (Entz G.: i.m. 71, 73.; Bitay: Az Alba Julia-i rom. kat. székesegyház.; Bágyuj: A gyulafehérvári székesegyház restaurálása. 11.)
Az első székesegyház körül az ásatások során temetőt tártak fel, amelyben XII. századra utaló emlékeket találtak, többek között II. és IV. István pénzét. (Entz G.: i.m. 76.)
