21. GYERGYÓALFALU
21. GYERGYÓALFALU
1567-ben jelentkezik először a regestrumban, ahol 44 kapuval jegyzik, (SZOKL. II. 221.) 1569-ben Alfalu, 1575-ban ismét Alfalu (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő.
A pápai tizedjegyzékben Miklós pap három befizetéssel is szerepel de Gyargi, de Gorgio plébánia után 1333-ban 4 banálissal, ugyancsak 1333-ban 3 banálissal és 1334-ben szintén 3 banálissal. Orbán Balázs (Székelyföld. II. 145.) a második befizetésnél 1333-ban István papot és 1334-ben Tamás papot említ. Ebből arra következtetnek, hogy három gyergyói plébániának egyházközségéről van szó. Ez lehetséges, mert Gyergyóban három régi plébánia volt: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Szárhegy. Nem lehet azonban eldönteni, hogy az egyes befizetések melyikre vonatkoznak.
Más adatok mindhárom plébániánál bizonyítják, hogy régi plébániák voltak.
A gyergyóalfalui templomtorony oldalán egy régi festett felirat felújításáról ad hírt: „AEDIFICATA MCCXIII IN H S S SIM ET IUDA APOSTOLORUM ET MARG V ET M.“ (Orbán: i.h.; Benkő K.: Csík, Gyergyó és Kászon. 158.) Mivel nem eredeti kőbe vésett felirat, kétkedve fogadják. Éppen ezért ez önmagában csak kiindulópontja lehet annak a feltevésnek, hogy itt a XIII. század elején templom állott.
Ezt a feltevést azonban megerősíti a torony alatti köríves kapu; a román kor alkotása: „A legszebb ilyen emlékünk az egész Székelyföldön” (Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemlékeink.) Ez falusi templomoknál páratlanul ritka szép mű. Több körbefutó tagozott béllettel, féltőből kiinduló, kívülről befelé keskenyedő hengerekkel félkörívben tetőzi, ívmező nélkül az egész félköríves ajtót. (Orbán: i.h.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.; Endes: Csík, Gyergyó, Kászon. 76, 349.)
Köpeczi–Sebestyén József szerint hasonmása a francia bencéseknél található. Egyáltalán nem túlzás, ha a XIII. század elejére tesszük keletkezésének dátumát. (Az Oltár. III. 81.)
A XV. században a templomot gótikus stílusban átépítik, meghagyva a torony alsó emeleteit és kapuzatát. A tornyot csak magasítják.
Ebből a korból a tornyon megmaradt egy befalazott gótikus ablak a magasított részen. Az 1930. évi javítások alkalmával a kibontott északi falból gótikus részletek: festett boltívbordadarabok, kőablak keretrészek kerültek felszínre.
A templomnak volt egy harangja is gótbetűs felirattal 1537-ből. Az első világháború elvitte. 1766-tól a templom hajóját és szentélyét teljesen újjáépítik, barokkos színezetet kap. A régire csak a torony emlékeztet és az említett töredékek.
1930-ban a templom északi falát kibontják és oldalhajóval szélesítik a hajót. (Az Oltár. III. 83.) A templomot egykor várfal vette körül. Lebontották, csak a töredékei maradtak meg.
A középkorban tiszta katolikus falu. A reformáció idején Lázár András megkísérli behozni az új hitet, de három év múlva ő maga állít vissza mindent.
A XVIII. században katolikus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 165.) Borzont falurészbe 1770-ben Moldvából telepítenek görögkeletieket.
Katolikus templom
