15. FELSŐBOLDOGFALVA
15. FELSŐBOLDOGFALVA
1333-ban de Villa Sancte Marie néven jegyzi a pápai tizedjegyzék (Beke: Az erd. egyházmegye. 175.; Orbán: Székelyföld. I. 40.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1497-ben Boldogazzonfalvaként (C. Suciu: i. m.) említik. 1567-ben a regestrum 5 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 220.), 1576-ban Felső Boldog Asszony-falva (C. Suciu: i. m.) a neve.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Demeter a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet. (Beke: i. h.; Orbán: i. m. I. 40., 26. jegyz., Documente. XIV. C., III. 170.)
Már neve arról tanúskodik, hogy Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma volt.
A templom három korszakot képvisel.
Valószínűleg a XII. században, de mindenképpen az 1241-es tatárjárás előtt az első szakaszban egy kisebb méretű temploma volt. Ezt egyenes záródású szentélyének feltárt alapjai bizonyítják.
Ezt a templomot a második szakaszban, a XIII. században bővítik, a szentélyt meghosszabbítják, ugyancsak egyenes záródással. Ebből az időszakból való mai hajója, a félköríves déli és a csúcsíves nyugati kapu, a diadalív nyílástávolsága és vállköve, s valószínűleg a falképek, valamint a déli fal csúcsíves ablaka. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 124.)
A harmadik építési szakasz a XV. századra esik, amikor a templomot a nagyobb sokszögzáródású késő gótikus szentéllyel bővítik. Ekkor kap boltozatot a hajó és külső támpilléreket, és a nyugati homlokzaton tornyot. Valószínűleg ekkor emelték csúcsívessé a diadalívet.
A szentély ablakai csúcsívesek, kőrácsokkal, melyek ma hiányoznak.
A hajdani boltozatnak mind a hajóban, mind a szentélyben csak nyomai, jelei maradtak.
A déli félköríves kapu felett vörös festéknyomok látszanak, melyeknek színei megegyeznek a belső falképek színeivel.
Az északi falon és a diadalív falán az 1974–1975-ös javításkor falképeket fedeztek fel, melyeknek csak egy részét szabadították ki a mészréteg alól; ezek: egy álló püspök vörös háttér előtt, három szent ülő helyzetben, meztelen lábakkal, imára kulcsolt kezekkel, két térdeplő glóriás alak (talán Szent Miklós 3 leánnyal vagy 3 gyermekkel.)
A diadalív egyik oldalán: süveges alak mellképe, ettől jobbra 5 alak, talán a keresztről való levétel jelenete. A másik oldalon Veronika kendője, ahol a kendőt maga Veronika tartja.
Ugyanott: Királyok imádása.
Mindezek a gótikus átalakítás előtti korból valók, legkésőbb a XV. század első feléből. (Dávid L.: i. m. 121–122.)
Középkori emléke a gótikus kori Jezus-Maria minuszkulum betűs feliratú kehely. Kupája sodronyzománcos rozettákkal díszített, ezüst nódusza lapos gömb alakú, hatkaréjos réztalpa későbbi. A hajdani boltozatot az 1661-es tatárdúlás rongálásai után, 1670 körül, kazettás mennyezettel váltották fel.
A tornyot 1869-ben magasították. Középmagas kőkerítése van.
A kazettás mennyezetet Kelemen Lajos ismerteti részletesen. Erdély legnagyobb festett mennyezete. A százat meghaladó szép szabadkézi virág- és levéldíszek nagy változata tölti ki a kazettatereket. A latin felirat megörökíti a festők nevét: „Regnante Illustr[issimo] et Celsissimo Principe d[omi]ne Mich[aele] Apafio Aedilibus exis[tentibus] Francisco Dersi et Martino Füresz Anno Domini 1670 Erectum est hoc opus per Joannem et Andream Asztalos de Szombatfalva 1670.” (Kelemen: Művészett. I. 66–67.; Orbán: i. m. I. 40., 24. jegyz.)
A falun alul a Kápolna nevű hely egy középkori kápolna emlékét őrzi, amely még a katolikus korban ott állott és ahová Jézus mennybemenetele napján búcsúsok sereglettek össze. Ma semmi maradvány sem jelzi pontos helyét. (Orbán: i. m. I. 40.; Dávid L.: i. m. 125.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, templomával együtt. A református korban Bikafalva és Árvátfalva anyaegyháza.
A XVIII. században református anyaegyház, amikor még filiája Bikafalva és Árvátfalva. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.) E század elején is református anyaegyház, református templommal. Más temploma vagy egyháza Felsőboldogfalvának nem volt. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
