16. FELSŐSÓFALVA
16. FELSŐSÓFALVA
1493-ban Sófalva néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567. évi regestrum 10 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 220.), 1602-ben is Sófalvaként (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 268.) szerepel.
A falu mellett az országút feletti magaslaton a XV. században templom állott, amelynek megmentett emléke a mai templomba beépített nyugati csúcsíves kapu. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 129.)
A hajdani sekrestyeajtó keretének szemöldökgyámos köve és a déli bejárat kőkerete, valamint a félköríves szentségfülke már a XV. századi templomépítésből származik. A sekrestyeajtó kerete most másodlagos elhelyezésben a cinterem bejáratához került és másodlagos a déli bejárat kerete is.
Tornyát 1669-ben építik, 1750-ben haranglábját említik.
1803–1806 között a templomot újjáépítik, amikor a nyugati rész lesz sokszögzáródású, és keletre kerül az új torony, melyet 1777-ben kezdenek el építeni.
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. Ebben a korban ehhez a templomhoz tartozik Alsósófalva és Parajd is. 1700-ig a két Sófalva egy községnek számított. A XVIII. században református anyaegyház, Parajd meg önálló egyházközség. (Transsilvania. II. 188.)
Más egyház és templom nem volt Felsősófalván.
Református templom
