63. SZÉKELYPÁLFALVA
63. SZÉKELYPÁLFALVA
1455-ben Pálfalva néven jelentkezik az oklevelekben (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben a regestrum 6 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 220.) 1602-ben Pálfalvának (C. Suciu: i. m.) írják.
A hagyomány úgy tartja, hogy a falu végén, a Firtos felé vezető út mentén, a temető alsó részén egy régi templom állott. 1661-ben, az akkori tatárbetörés alkalmával pusztult el. Ugyanott újjáépítették, de később a faluban építik fel a ma is álló templomukat, Szent Mihály tiszteletére.
Az új templomba átmentettek több korjelző gótikus faragványt, melyek a régi templom középkori eredetét bizonyítják. A templom keleti falában, a szentélyben vakfülke kereteként, egy szemöldökgyámos ajtókeretet helyeztek el. Egy darabja a templom mellett látható. A 12 szögű gótikus keresztelőmedence felső része és egy szenteltvíztartó felső része szintén a gótikus templomból való.
A falu már a XV. század előtt létezett. Ezt bizonyítja az az 1455–1462-es évek közötti vita is, amikor a falu lakói egy birtok felett vitatkoznak és a vitatott puszta kettéosztásával jutnak békés megegyezésre 1462-ben. (SZOKL. II. 98.)
Annak ellenére, hogy temploma volt, arra nincs adat, hogy önálló plébánia lett volna. A XVIII. század közepéig Korond filiája. 1772-ben kísérlik meg, hogy önálló plébániát szervezzenek, ami 1775-ben meg is valósul.
A középkorban és azután is tiszta katolikus falu, s a reformáció után is megmarad régi hitében. E század elején is csak katolikus temploma és egyháza van. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
