64. SZÉKELYSZENTERZSÉBET
64. SZÉKELYSZENTERZSÉBET
1333-ban a pápai tizedjegyzékben jelentkezik először villa Sance Elysabeth néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 175.; Orbán: Székelyföld. I. 153., 5. jegyz.) 1567-ben a regestrum Zent Erzsébet néven 35 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 219.), 1602-ben Szent Erzsébet (C. Suciu: Dicţionar istoric.) a neve.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint papja, Miklós 3 banálist fizet, 1334-ben pedig 2 régi banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170, 201.)
A falu neve is templomáról beszél, mely Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve.
Középkori templomáról Orbán Balázs – aki még látta – számol be (i. m. I. 154.): „Csak a szentélye volt meg eredeti alakjában két csúcsíves ablakával. A harmadik ablak átalakítva, valamint a hajó ablakai is. Eredeti alakjában maradt meg a két háromkaréjívű ajtó, de az oldalajtó már másodlagos helyen az előpitvarnál.” Orbán megállapítja, hogy a templom a késő gótikus kor alkotása. A csúcsíves építészeti elemek és a szentély korát a szentély záróköve is jelzi: Anno Domini millesimo CCCCII (mivel az utolsó szám csonka, van aki 1451-nek olvassa). Ez a zárókő a szentély sokszögzáródású boltszakaszát fogta össze. Hat boltszakasz bordái futottak össze benne. Közepét nyolcágú csillag töltötte ki. Egy kisebb zárókő, a szentély téglalap alakú boltszakaszából 16 ágú csillaggal díszített, közepén kereszttel. Ez a két zárókő a régi templom látható maradványa és a padlózat alatti kripta, melyet az 1802. évi letiltásáig használtak. (Ref. Szemle. 1966. 169–170.).
A lebontást a szömöldökgyámos bejárat egyik megcsonkított köve élte túl, de ez már nem középkori, mert az 1640-es dátum szerepel rajta.
Bíró József a templom eredetét, eredeti formáit a román korból származtatja. (Bíró: Erdély művészete. 25.)
A középkori templomhoz építették 1784–1785-ben a ma is álló tornyot. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 297.)
Mivel a templom kőfalait a XVIII–XIX. század fordulóján hasadozások veszélyeztetik, a cinterembe való temetkezést 1802-ben megtiltják.
1867-ben új templom építését határozzák el, „látván, hogy templomunk nemsokára romba dől”. 1870-ben megkezdik a bontást és 1872-ig fel is építik a mai templomot. (Dávid L.: i. m. 298.) Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején a református és unitárius vallás között oszlik meg és mindkettő igényli a templomot. Sőt Pécsi Simon hatására a szombatosság is tért nyer itt. Átmenetileg az unitáriusok kerülnek többségbe de a szombatosok ellen hozott megszorítások következtében a szombatosok közül jött hívekkel a reformátusok lesznek többen, s kapják meg a templomot 1639-ben. Úgy látszik ez még nem volt végleges, a szombatosok nem szűnnek meg, egy későbbi adat szerint itteni felszámolásuk Apafi idejében, 1662-ben következik be és Apafi ítéli véglegesen a reformátusoknak a templomot. (Ref. Szemle. 1966. 169–170.; Juhász: Ref. egyházmegyék. I. 41.).
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is itt református anyaegyház és templom van. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
