46. MAGYARBIKAL
46. MAGYARBIKAL
1249-ben Bekaly, 1393-ban Villa Bykal, 1451-ben Bykalya, Magyarbykal, 1612-ben Magiar Bikal néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Templomáról 1400-ból van adat: Tamásfalvi Illés fia, Gergely IX. Bonifác pápához fordul, hogy plébániatemplom építését engedélyezze. A kérést azzal indokolja, hogy mivel a bánffyhunyadi Szent Erzsébet-templomba járnak, de a rossz utak és árvizek miatt nehezen közelíthetik meg a templomot s vihetik oda kisdedeiket kereszteltetni. Az engedélyt meg is kapják és 1401-ben hozzáfognak a templom építéséhez. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 160.; Kelemen: Művészett. I. 21 l.; (Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 12.)
A templomnak máig megmaradt gótikus elemei meg is erősítik az adat hitelességét, mert arra a korra jellemzőek: a sokszögű záródással épült szentély, a csúcsíves diadalív és a kőrácsos csúcsíves ablakok.
1504-ben Vitéz György a bikali Szent Leonárd-templom építkezéseire 500 forintot hagyományoz: „Ecclesiae Sancti Leonardi in Bichalat fundati pro structura et fabrica ejusdem Ecclezie”. (Móré Zs.: Arhitectura gotică. 13.)
A templom több átalakításon és újításon ment keresztül. Egy ilyen szakasz jele lehet az idézett adományozás is. A támpillérekből következtetve feltételezik, hogy a szentély eredetileg boltozott volt. 1697-ben a hajót és a szentélyt kazettás mennyezettel fedik be, Asztalos János és Umling Lőrinc készítette.
1790-ben a hajót és a szentélyt kiszélesítik, a mennyezetet újabb kazettákkal pótolják, amelyeket 1794-ben az Umling testvérek (Lőrinc és János) festenek. A mennyezet 84 mintás négyszögre oszlik, váltakozó virágdíszekkel: tulipán, bimbó, levél, szegfű, babérkoszorú. (Kelemen: i.m. 74–75, 103, 211.; Móré Zs.: i.m. 14.)
A templom mellett faharangláb állott, amely helyett a templom nyugati homlokzatához 1922-ben kőtornyot emelnek. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 164.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században református egyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
