PRÉPOSTSÁGI TEMPLOM
PRÉPOSTSÁGI TEMPLOM
A prépostság alapítója III. Béla (1173–1196), mégpedig 1189 előtt, amikor a B. Szűz Máriáról nevezett prépostságot már mint létezőt említik. Ekkor ugyanis a prépost más szász telepes területekre is ki akarja terjeszteni joghatóságát, ami ellen Adorján fehérvári püspök tiltakozik, mire III. Béla és II. Ince pápa így döntött: a többiek továbbra is az erdélyi püspök joghatósága alatt maradnak. Ekkor a prépost joghatósága kisebb területre terjedt ki, a XV. században is maximum 60 plébánia tartozik hozzá. (Beke: i.m. 202.; Documente. XIII. C., I. 12, 13, 14.)
1200-ban már név szerint is ismerjük a prépostot (Dezső), aki a királyi udvar kancellárja. (Documente. XIII. C., I. 18.) 1212-re már annyira kiépül a prépostság szervezete, hogy szebeni püspökség felállítását tervezik, de az erdélyi püspök tiltakozására III. Ince pápa ezt is elutasítja. (Documente. XIII. C., I. 153.) 1235-ben Florentin a prépost (Documente. XIII. C., I. 287.). 1321-ben Miklós prépost ellen, túlkapásai miatt, Heydenric szebeni plébános panaszkodik. (Documente. XIV. C., II. 13.) 1330-ban Károly Róbert, Tamás prépost kérésére, a préposti templom egy vízaknai sóaknához való jogát megerősíti. (Documente. XIV. C., II. 250, 311.)
A prépostság 1424-ig állott fenn, amikor Zsigmond király megszünteti és javait Szeben városának adja azzal, hogy 4 templomban gondoskodjanak az alapítványi misék végzéséről, és arra 15 papot alkalmazzanak. (Schematismus. 1882. 48; Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 198.)
A prépostság feloszlatását 1447-ben V. Miklós pápa is megerősíti. Az oklevelekből kitűnik, hogy V. Márton pápa már 1426-ban jóváhagyta Zsigmond döntését (Urkundenbuch. V. 197.) az okmányban felsorolt 4 templom: Szent László, Hospitalis-templom, Mária-plébániatemplom és Szent Jakab temetői kápolna. A feloszlatás oka: „ex incuria suorum praesidentium ad nihilum quodam modo redacta, diurnis et nocturnis divinis officiis totaliter destituta”. (Urkundenbuch. IV. 217.)
A prépostsági templom a Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomtól keletre állott. Alapjait későbbi építkezések alkalmával találták meg. (Kemény–Gyimesy: i.m. 129.; Roth: i.m. 87.)
A templom építése egybeesik a prépostság alapításával, s mikor a XII. század végére elkészül, nem véletlen, hogy Szent László lesz a patrónusa, akit 1192-ben avatnak szentté. Az a feltevés, miszerint a prépostsági templom azonos a plébániatemplommal, nem állja meg a helyét, mert egy időben létezett mindkettő. Amikor Zsigmond megszünteti a prépostságot – amint idéztük –, a négy templom között a Mária-plébániatemplomot és a Szent László-templomot külön is említi.
Alapfalain kívül, melyeket föld takar, semmi sem maradt a templomból. Valószínű, hogy a prépostság megszűnése után a török ostromok és a reformáció korának veszteségei következtében nem sokáig használták, nem is volt rá szükség, ezért a romossá vált templom anyagát a plébániatemplom bővítésére használták fel.
