Nevének változatai: 1332–37 közt Warala (helytelenül Waraka) és Balvanus. 1308-ban 1370-ben villa Varallya. 1456-ban Waralya. 1492-ben Váralya máskép Marwya.
1593-ban Várallia. 1612-ben Bálványos-Váralya. 1639-ben 102Balványosvárallya. 1643 Balvaniosvárallia, máskép Mariafalva. Oláh neve: Ungurás.
Nevét a tőle keletre magas hegykúpon feküdt egykori várától vette, melynek aljában fekszik.
Először emlittetik: 1332–37 közt Warala (helytelenül Waraka és Baluanus néven.
Fekszik a déltől észak-nyugati irányban húzódó Bandópatak szűk völgyében. A monda szerint ezelőtt 5–600 évvel közvetlen a Várhegy alatt északra elterülő lankás oldalon feküldt, honnan lassanként húzódott le mai helyére. A deési szolgabirói járáshoz tartozik. Deéstől 17 kilométerre.
Mielőtt a község tulajdonképeni történetét előadnók, szükségesnek tartjuk magával a vár viszonyaival némileg megismertetni olvasóinkat.
A falutói keletre kiemelkedő magas hegyen, melyet ma Várhegynek neveznek, feküdt a történelmileg nevezetes vár, melynek alapfalai még kivehetők. A faluból a ref. temetőn vagy a Várhegy északi részén folyton emelkedő mezei úton közelíthető meg. A várhegyet a tőle keletre fekvő Sárosfővel és Istállóaljával keskeny hegygerincz köti össze; itt lehetett az előbástya egy kiemelkedő halmon, melyet 17 lépés sáncz vesz körül, ettől nyugatra egy második sáncz nyomai látszanak 9 lépés szélességben s ezen belül kőfal alapnyomai, téglák, faragott kövek töredékeitől jelölve. Ettől nyugatra 10–12 méternyi magasságban feküdt a vár, melynek hossza 22, szélessége 16 lépés. Nyugat, észak és dél-felől nehezen megközelíthető magasságban levő vár kőfallal is meg volt erősítve. Tetején ma gyümölcs- és diófa tenyész. Körűlé tégla és faragott kődarabok mutatják a kincskeresők és kőfejtők nyomait. B.-Váralján ma is ennek köveiből, melyek egykor valószinüleg a csicsó-mihályfalvi bányából kerültek ide, építkeznek. A vártetőről szép kilátás nyílik a szomszédos falvakra és Deésnek a Szamos mellett fekvő része jól látszik. Meglepetés ellen is biztosítva volt, mutatják a tőle délre fekvő Vajda- s vele szemben északra az Ispánlesi magas hegyek.
Hagyomány szerint ide záratta volna el László vajda Ottó királyt 1308-ban, honnan egy évi fogsága után a koronát itthagyva szabadult ki. Egyik erdélyi kísérője Beke Benedek valószinüleg megyénk egyik főbirtokosa volt, kit Róbert Károly birtokokkal ajándékoz meg. Utódai nem sokáig birták, mert Róbert Károly, ki ellen a szászokat lázítá, Tamás 103vajdát küldé be a rend helyreállitására, a ki Csicsóvárával együtt valószinüleg ezt is ostromlá és kezére kerité 1320-ban s a vajdák birják. Ezután még több ostromot állott ki, különösen a moldvai vajdák idejében, míg végre Fráter György lerontatá s köveiből Szamosujvárt épitteté, mint alább látni fogjuk.