II. NAGY KÁROLY SZERVEZÉSE, A HŰBÉRI RENDSZER ELSŐ ALAKJA.
II. NAGY KÁROLY SZERVEZÉSE, A HŰBÉRI RENDSZER ELSŐ ALAKJA.
A népvándorlás már négy század óta dúl. A római birodalom, melyet ez időben a keleti császárság képviselt, már csak nagy nevének árnyéka. A római nyugati birodalom czivilizácziója, mit Julius Caesar Nyugat-Európára kiterjesztett, a népvándorlás által el van sodorva. A népek és nemzetek vándorlása az államok határait felbontotta, a társadalmi rendet megsemmisítette; délről a tengerpartokat, hol a görög és római czivilizáczió városi elemekből államot és társadalmat teremtett, az izlam benyomulása fenyegette. 99Megvédeni a még ifjú kereszténységet, megvédeni, rendezni a tengerpartoktól beljebb eső európai szárazföldet, útját állani a további népvándorlásnak: a hűbérrendszer eszméjének ez volt a feladata.
A germán nép legerőteljesebb egyik faja a frank, s annak élén 771-ben Nagy Károly lép fel, hogy a feladatot kezébe vegye. Egy igazi providencziális nagy ember, ki a római intézmények maradványait a keresztény vallással kiegyezteti; szakítva az ókor theokrácziájával, az államot világi elemekre fekteti; s egy államszervezetet alkot, mely nemcsak azon időnek felelt meg, hanem megvetette egy újabb, a korunkra lejött czivilizácziónak alapját.
Belátva, hogy a római szent szék azon törekvése, hogy a római nyugati birodalmat theokrácziai alapon helyreállítsa, nem sikerűl, világi alapon szervezni tette feladatává. Mindenek előtt az egyházi és világi hatalmat külön választotta. A germán nép mezőkön, erdőkben, falvakban lakott, a római városokban, municzipiumokban: a római institucziók emlékeit a germán institucziókkal ki kivánta egyeztetni. A római caesarismust és militárismust polgári alapra kívánta fektetni. Mert az ókor czivilizácziójában az egyén az államnak fel volt áldozva, s a germán nép e feláldoztatást nem tűrte: szervezetről kellett gondoskodnia, mely egyrészt támasza legyen az általa tervelt új római birodalomnak, de a germán fajok függetlenségi érzetét meg ne támadja.
De honnan vegyen eszmét, midőn az előtte álló minták újból életbeléptetésére az anyag és eszköz hiányzott? Görögország demokrata kormányformájához hiányzott a polgárság, hiányzottak a városok, hiányzott azon kor idealismusa. A római arisztokratikus kormányformához hiányzott a főváros, hiányzottak a patricziusok, a harczra kész praetoriánusok, a központosítás minden kelléke. A görög-római intézmények folytatásához hiányzott a főkellék, a mívelődés.
Az elemnél, melylyel rendelkezett, az állam, a közügy, a közjó, szóval, a közszellem minden nemesebb fogalma ki volt halva. Csak egy érzést uraltak a kedélyek, a századok óta tartó népvándorlás által felköltött s az újabb megrohanás által táplált félelem érzetét. A félelem által megriadt kedély védelmet, védőt, urat keresett. Nagy Károly az akkori kor ezen érzését ragadta meg. Hogy az elvadult kötelesség-érzetet, a felmondott függés érzelmét felköltse, mindenek előtt a vallás nymbuszához folyamodott; a pápaság és papság mennyei küldetését politikájába vonta. Mi megmaradt a caesarok tekintélye romjaiból, azt a pápaság tekintélyéből kiegészítette. S magát mint a római birodalom helyreállítóját s örökösét állította fel. Az emberiség a vallástól úgy meg volt már puhítva, s a folytonos megtámadtatás által annyira meg volt réműlve, hogy csak elő kellett állani egy hatalmas szellemnek, mely parancsolni tud és akar, s az emberek engedelmeskedtek. – A félelem talajára a függés rendszerét állította fel.
Nagy Károly, mint frank király, atyjától Pipintől demokratikus államszervezetet örökölt, nemzetgyűléssel: a kereszténység által hirdetett egyenlőség elve vezérelte. Pipin alatt az állam és egyház között már szoros kapocs fejlett. A frank nemzeti gyűlések alatta már kezdenek világi és egyházi nagyok zsinataivá válni, pápai legatus elnöklete alatt.
Nagy Károly a közigazgatást a világi elemre kivánván fektetni, első sorban azon volt, hogy a közmívelődést, melyet a papság magának tartott, a világiakra is kiterjeszsze. Megtanult írni, megtanult latinúl, áttanulta a humániorákat, mindazt, mi azon korban tudomány volt. Miveltséget akart, mivel állam-szerkezetét az egyéni képességre kivánta fektetni. De mert a papság a közigazgatásban már tért foglalt, az egyházi és közmivelődési ügyek vezetését a püspökségekre bízta: de kinevezésöket magának tartotta fenn, s a mennyiben birtokhoz jutottak, hadi szolgálatra kötelezte.
Nagy Károly királyok és fejedelmek császára, egy államszerkezettel, melyben a társadalmi élet kifejlése biztosítva volt. Mindent, kinek földbirtoka volt, fegyveres szolgálatra kötelezett. Behozta a földtermésre hozott tizedet, melynek egyharmadát a templom, egyharmadát a szegények és utasok, egyharmadát a lelki pásztorok részére rendelé. Hol szervezete legtisztább kifejezést nyert, Francziaországban, az országot grófságokra, ispánságokra osztotta, megyegyűlésekkel. Az eddigi törzsfőnökök helyett comesek, főispánok, grófok alá rendelte a népet. A határok védelmére őrgrófokat állít. Grófjaitól első 100sorban katonai szolgálatot követel, megkivánja, hogy harcz idején népükkel teljes fegyverzetben jelenjenek meg, de csak szolgálatuk, illetőleg életidejük tartamára. Feladatuk a reájuk bizott területet minden megrohanástól megvédeni, a népet féken tartani és kormányozni. Az ispán kerületének polgári, birói és katonai főnöke, ki a püspökkel megyéjét évenként négyszer járja be. Országgyűlést alkot, mely évenként kétszer gyűlt össze, királyi előterjesztések alapján tanácskozik, s azok alapján alkotja a rendszabályokat inkább mint törvényeket, melyek kapitulárék neve alatt maradtak fenn. Egy államszervezet, melyben a nép befolyása a megyei ügyek intézéseig terjed, míg a nemzetgyűlést a püspökök, apátok és főispánok alkották. S ezen egy ballépése, hogy a népjog képviselését a királyi hatalomnak tartotta fenn, a közös gyűléseket; hol a nép is megjelent, eltörlötte s a törvényhozást alsó ház elemei nélkül a felsőház elemei kezébe tette le, mint látni fogjuk, utat nyitott a feudalismus és absolutismus fellépésére és megtorlásaira, egy századokig tartó kitérésre és kisérletre, mely Herdernek, egyik legnagyobb bámulójának ajkaira egy század előtt, e szavakat adja: «Grosser Karl vielleicht erscheinst du im Jahr 1800 wieder, und änderst die Maschine die im Jahr 800 begann; bis dahin wollen wir deine Reliquien ehren, deine Stiftungen gesetzmässig missbrauchen.» (Ideen zur Philosophie der Geschichte. XVIII.).
Nagy Károly birodalmának kiválóbb pontjait nem a tengerpartokra, hol még városok álltak, hanem a belföldre kivánta fektetni. Itt a nép egy része még nomád, törzsfőnökök alatt nyájak legeltetéséből él; mert a föld folytonos megtámadtatás alatt áll, a földmívelés mondhatni parlagon hever. Mindenek előtt a földmívelés megindításáról kellett gondoskodnia. Hogy a népet vándorlásában lekösse, a földet a birtoklás legnemesebb tárgyává emelte, a honvédelem és az állam szükségletei forrásává, s miből később a hűbéri rendszer kifejlett, a közszolgálat erőforrásává és jutalmává tette. Csakhogy Nagy Károly rendszerében a súlypont az egyénre, az egyén képességére esett; s mert e képesség, a közigazgatási képesség mellett a vitézségben, harczi tettekre való képzettségben állott, a megbízást s jutalmát, a földet, a területet az egyénre ruházta, mely megbízatás és jutalmazás annak halálával véget ért.
Nagy Károly birodalma azonban fiai, unokái alatt felbomlott. A nagy szellem alkotása öszszeomlott. Bizonytalanság érzete szállta meg ismét a kebelt. S Nagy Károly alkotása romjaiból előállt a feudalismus, a hűbéri rendszer.
