I. BEVEZETÉS.

Full text search

I. BEVEZETÉS.
A magyar nemzet Európába telepedésekor három nagy eszmével találkozott: a kereszténységgel, a hűbéri rendszerrel és nemzetiség eszméjével. E három eszme dönt államalkotásunk s államfejlésünk felett, kihatása mindeniknek napjainkig nyúlik. A vallás és nemzetiség eszméje mai napig is tartja uralmát, a hűbéri rendszer már meghajolt az időknek.
A forráshoz, az eszméhez vezetem olvasóimat, melyből a tudomány, melylyel társaságunk foglalkozik, eredetét vette.
A genealogia és heraldika, ha nem is szülötte a feudalismus, a hűbéri rendszer eszméjének, de annak emlőjén nyerte kifejlését.
A midőn a feudalismust a történet két segédtudományának forrását, hű dajkáját a méltatás egy nemével fogom fel, nem kívánok az eszmének, mi helyébe készűl lépni, a liberalismusnak hadat izenni.
A politikától, midőn a liberalismusnak helyt, tért, állást követel, nem kívánhatjuk, hogy a feudalismus fényoldalaira vesse világítását; de a történelmi kutatás nem felelne meg feladatának, nem a tudomány igazságkeresési törekvésének, ha egy eszmét, mely majdnem egy ezredév alatt vezetett és alkotott, azért mivel az újkor politikai hitvallása más oltárokat állított, kiszolgáltatnánk a megvetésnek, holott az maig is czivilizácziónk talaja, melyben gyökerei nyugosznak.
Az eszme, mely egy ezredév előtt vezércsillagává vált a népvándorlás által sötétben maradt kornak, mely mintegy özönvíz után rendezés alá vette a földet, hol minden határ el volt iszapolva, összeszedte az erdőkre, hegyekre menekűlt népet, abból társadalmat, államot teremtett, – az eszme, mely Európát megmentette attól, hogy a népvándorlás után az izlam, az arabok, törökök árja lepje el, a történészet hálájára méltóvá tette magát. Mint egy leáldozó napra, mely maradandó nyomokat hagyott életünkben, lehetetlen a kegyelet egy nemével nem tekintenünk.
A hűbéri rendszer maholnap már csak romantikus emlékezet. Nem soká folytatása lesz a czivilizácziónkat megelőző kornak, a tündérek és óriások korának, melynek története regévé vált, s csak költészetét szeretjük emlegetni. E korszak letünt. Czivilizácziónk a szikla csúcsokról s hegyek ormáról leszállt. A hűbéri rendszer miként sasfészkök ma már csak rom; de egy gyönyörű rom, mely előtt az utókornak a kegyelet bizonyos érzetével kell megállnia, a kegyelet azon nemével, melyet a régi idők s a nagyszerű alkotások követelnek. A hűbéri kor nagyjai lehet, hogy nem vívják ki maguknak regénk világában azt a rokonszenvet, mit az óriások és tündérek, a czivilizácziónkat megelőző kor ezen nagyjai, kivívtak; de szeretjük hinni, hogy minél távolabb esünk a kortól, minél inkább elmosódnak tradicziói: eszméi, nemesebb szokásai és erkölcsei, melyeket reánkhagytak, tiszteletünket e kor iránt mind jobban-jobban fogják felkölteni. 98El kell jőni az időnek, midőn az emberiség a hűbéri korra mint czivilizácziónk tavaszára fog visszagondolni, egy tavaszra, mely a nyár és ősz áldását előkészítette.
A hűbéri rendszer oly szolgálatokat tett az emberiségnek és czivilizácziónak, hogy aggódva kell reá gondolnunk, hogy vajjon a liberalismus mai fogalmában, fog-e a családi, a társadalmi és állami életnek oly biztos alapot nyujtani; s egy másik ezredév mulva nem lesz-e oka a történelemnek lefordított fáklyával állani annak sírjánál.
Való, hogy a hűbéri rendszer nem oly örök eszme, mint a keresztény vallás alapeszméje, a szeretet. Nem az az eszményi szép, melyet az ó- és újkor ecsetje, vésője egyaránt kell hogy visszaadjon. Egy korszakot alkotó, egy korszakot betöltő s tán boldogító eszme is volt, s így szép volt, mivel kora ízlésének, kivánalmának, lelki szükségérzetének megfelelt s azt boldogította.
A midőn az eszme szépségéről, boldogító voltáról emlékezünk, a hűbéri rendszert a maga tisztaságában veszszük, úgy a mint az felfakadt, s míg a part iszapjától még látni lehetett, hogy úgy szóljunk, csillámló habjainak minden érzelmét és gondolatát. Nem azt a hűbéri kort méltatjuk, mely rabló várakat épít, s mely szűzek vérében fürdik, hanem azt, mely az emberiség elvadult szívében felköltötte a vallásos érzelmet, felköltötte s örökűl hagyta ránk a lovagiasság érzetét; mely felköltötte a nőnem iránti gyöngédséget, minek az újabb kor családi és társadalmi rendszerét köszönjük. Azt a rendszert, mely a mai európai czivilizácziót teremté, mely nélkűl ma Európa nem igényelhetné, hogy czivilizácziója és szelleme előtt minden világrész meghajoljon.
Az újabbkori állam, társadalom és családi élet alkotásában szerepe bár nem a szobrászé, mely bevégzett szépséget állít elő, hanem a kőfaragóé, mely a tömböket kinagyolja, szegletköveket alkot s az alap megvetése nehéz munkáját végzi: mindazáltal, ha megengedjük is, hogy a politikus rombolásra serkentse híveit, ott hol újat alkotni akar, a történészetnek nem szabad objektiv, hidegen fontoló állásából magát kisodortatni engedni.
A történész előtt a hűbéri rendszer három korszakban jelenik meg. Az első Nagy Károly alkotása, melyben a rendszer még csakis az egyéni képességre fektettetik. A második az a korszak, mely Nagy Károly birodalma felbomlása után a feudum szót feltalálja, s melyben már nem az egyén, hanem a család eszméje szerepel. A harmadik, melyben a család földesúri jogkört alkot magának, mely utolsó sajátlag a hűbéri rendszernek nem is volt kiegészítő része.
A mi hűbéri rendszerünk az első két korszakban játszik. E korszakban, mely tisztázta érzelmeinket, felállította azon benyomásokat, melyek alatt a szív, a családi és társadalmi élet maig is áll.
A hűbéri rendszer az állameszme körül nem volt oly szerencsés, mint a családi és társadalmi élet megalkotásában: azért is a hűbéri állam alapelvei letűntek, de családi és társadalmi alapelvei maig is fenn vannak. Ez az, a miért a hűbéri kor a történészet előtt maig is egy korszak, mely mai czivilizácziónknak kiindulási pontját képezi. Értelmünk meghódolt az újabb kor, a liberalismus követelményeinek, de érzelmeink maig is a hűbéri rendszer szabványai alatt állanak. A hűbéri államot átalakítottuk, de a család és társadalom a hűbéri kor nemesebb fogalmaitól el nem szakaszthat, mert akkor az európai czivilizáczió ős jellegét vesztené el.
Ezen szempontból fogjuk fel a hűbéri rendszert. Czélunk annak jelentőségét és lényegét tanulmányozni nem politikai vagy jogtudományi, hanem csakis a társadalmi tudományok szempontjából.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi