II.
II.
Somkereki Antal családjának eredete az Árpád-királyok korába nyúlik vissza. Tősgyökeres magyar nemesi család ez, a Becse-Gregor nemzetség erdélyi ágának hajtása, mely az Apaffy és bethleni Bethlen családokat adta Erdély történetének.
A Becse-Gregor nemzetség, melyet Kézai Simon a franczia Cornes Vilmos gróftól származtat, okiratilag 1258-ban lép fel először hazánkban.
Ez év márczius 9-én, Béla király birói széke előtt, a «Becha» nemzetség 8 tagja, úgy mint János ispán fia Apa, Demeter-fia Dénes, János, Erney, Lőrincz prépost, Gergely, Becha-fia Dénes ispán és Lőrincz-fia Lőrincz az ugyanazon nemzetségbeli Both ispán tamándi birtoka és a pétermonostori és dénesmonostori kegyuri jogok felett egyezkedtek.* Tamánd és Pétermonostora Biharban feküdtek, Dénesmonostora Zarándban, két szomszédos vármegyében és Erdély határához közel.
Fejér, CD. IV/II. 461. V. ö. Wertner: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. k. 80. l.
1298-ban a Becse-Gregor nemzetségbeli János-fia Apa ispán fiai Gergely és Jakab, Miklós-fia Gegus és Becse-fia Gilét ispán biharmegyei Baalk (= Bályog) nevű birtokukat 200 márkáért rokonuk, Hegun-fia László tulajdonába bocsátották.*
Fejér, VI/II. 152.
1304 szeptember 18-án a gyulafehérvári káptalan előtt ugyanez Apa fiai Gergely és Jakab, s Becse-fia Gilét, János nevű testvérével, együtt szerepelnek, a midőn rokonaiknak Dénes-fiai Dénesnek és Bertalannak sógorát Erkedi János-fia Rénát ispánt nővéreinek jegyajándéka s hozománya, s az egyik nővér leánygyermekének leánynegyedi illetősége fejében 130 márkával kielégítik.*
1329-iki átirata a gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárában, honnan a Teleki-codex szerkesztője, Barabás Samu szíves előzékenységéből további adataink legnagyobb részét is merítettük.
A fentebbi adatokban megnevezett egyének közül, kiknek személyazonossága kétségen kívül áll, minket Apa fia Jakab és Gergely, Miklós-fia Gegus és Becse fiai érdekelnek közelebbről. Apa fiaitól származtak ugyanis a bethleni Bethlenek, Miklós-fia Gegustól az Apaffyak; Becsében pedig, János és Gilét ispán atyjában az oklevelek genealogiai adatai czímeresleveleünk megszerzőjének, Somkereki Antalnak ősét engedik felismernünk.*
Hogy a Somkerekiek az Apaffy és Bethlen családokkal együtt a Becse-Gregor nemzetségből származnak, azt a gróf Bethlen és gróf Teleki családok levéltárának adataiból már Tagányi Károly is konstatálta «Erdély és a honfoglalás» cz. dolgozatában. Ethnographia, I. 215.
Nincsenek közelebbi adataink arról az időpontról, a melyben a nemzetség Erdélyben megtelepedett s itt egyes családokra szétoszlott; sem a módról, melylyel erdélyi birtokait megszerezte. Csupán konstatálni kivánjuk, hogy a «de genere» jelző használatával 1298-on túl nem találkozunk ugyan, de másoldalról a következő század elején az egyes ágaknál még javában érvényesül a vérségi kapocs, sőt a közös családi kötelezettségek együttes teljesítését vonja maga után.
Körülbelől a XIII. század derekáa tehetjük azt az időpontot, midőn a nemzetségi kapocs első vagy második fokán álló tagok egymástól elváltak, s a közös jószágok teljes vagy részleges megosztásával, kisebb körökben folytatták a létért való küzdelmet.
Czímerszerzőnk első ismert őse, Becse, ép ez időtájt élt s talán testvére volt a Bethlenek családfájának élén álló Jánosnak, Apa ispán édes atyjának. Közelebbi tudósításaink hiányoznak felőle, csak fiainak Jánosnak és Gilétnek «patronymicum»-ában 109maradt fenn emléke egész a század második negyedéig.
1325 szeptember 19. Miklós belsőszolnoki ispán előtt Becse-fia János Gegus mesterrel és Apa-fia Jakabbal együtt eltiltja Gilét fiát Lászlót ősi birtokának elidegenítésétől.*
A gróf Bethlen család levéltára a M. Nemzeti Múzeumban.
Gilét fiai és a Bethlenek közt az előbbiek ősi jószágai felett hosszas perlekedés ért véget 1329 október 6-án, midőn Tamás erdélyi vajda előtt Apa-fia Jakabnak fia, András, Gilét fiainak, László, Mihály és Becse testvéreknek visszaadta Udvarhelyet és Kocsot, s maga részére csupán Berethét és az udvarhelyi malmot tartotta meg a peres birtokokból.
Becse ivadékainak ősi birtokai közül ezek a legelsők, mik oklevelekben meg vannak nevezve. De hogy kívülök egyéb, nevezetesebb birtokaik is voltak, a későbbi oklevelek bizonyítják, melyek a család egyes tagjait felváltva Virágosberki, Nemegyei és Somkereki előnevekkel nevezik meg.
Somkerek, melyről később állandóan írták magukat, ép ez időtájt rövid időre kikerült a családi birtokok sorából. Gilétnek Margit nevű leánya Gombási Domokoshoz menvén nőül, hozományul vitte magával a somkereki birtokot, azzal a kötéssel azonban, hogy ha örökös nélkül hal el, az rögtön visszaszáll testvéreire. Gombási Domokos azonban a helységben kőtemplomot épített, mire a Gilétfiak 1333. június 19-én a gyulafehérvári káptalan előtt oda módosították az egyezséget, hogy Domokos úr neje halála után is életfogytig megmaradhat a birtok haszonélvezetében. Gombási Domokos, a ki magát ezentúl Somkerekinek is írta, 1363-ban halt meg, a mikor is Somkerek visszaszállott az előbbi tulajdonosokra.
A XIV. század közepén Gilét-fia László és fiai pert indítottak a Bethlenek ellen az 1329-ben visszatartott Berethe (ma Szász-Bréte) és tartozékaik, Szekérberethe és Egres oláh helység miatt. A Bethlenek a per folyamán, 1364 január 13-án, az erdélyi alvajda előtt kétségbe vontak és megtagadtak minden nemzetségi és osztályosvérségi kapcsot (linea generationis divisionalis) Becse és Apa ivadékai között. De Nemegyei Gilét-fia László é fiai, Miklós, László, Mihály és Gilét már 1360-ban gondoskodtak a felől, hogy az erdélyi káptalantól megszerezzék az 1304-iki oklevél átiratát, a hol Becse és Apa fiai vérrokonokkép szerepelnek, s e bizonyíték birtokában megnyerték a pert. 1364 július 16-án a vajda előtt létrejött egyességben Becse összes ivadékai, úgy mint Nemegyei Gilét-fia László mester és fiai Mihály-fia János és Becse-fia István virágosberki nemesek visszakapták a perelt birtokokat; s a két család a régi atyafiságot megújítva, védelmi szövetségre és kölcsönös örökösödésre lépett egymással. A beigtatás a visszanyert jószágok birtokába 1364 augusztus 11-én ment végbe.
Egy másik per, melyet Gilét-fia László családja és a Fataiak egy Csépán és Fata helységek közti vitás földterület felett 1356-tól 1380-ig s azon túl is folytattak egymással, a családot Csépán és Németh, Somkerek szomszédságában fekvő birtokok tulajdonosaiul szerepelteti.
A több ágon virágzó család egész a század végeig osztatlanul birta ősi javait. Csak 1391 november 15-én lett Világosberki Becse-fia István sürgetésére az osztály vajdai itélettel elrendelve. A fontos esemény 1392 február 11-én hajtatott végre. Osztozkodó felek voltak: Világosberki Becse-fia István, Nemegyei Mihály-fia János, továbbá Somkereki Gilét-fia László, László-fia László, Miklós fiai János és Antal s András-fia Márton. Osztály alá kerültek: Somkerek, Virágosberek, Felső- és Alsó-Nemegye, Németh, Kocs, Alsó- és Felső-Berethe (ma Szász-Bréte), Egres, Udvarhely (ma Sajó-Udvarhely) és Csépán, Magasmart, Prizlop és Lucska, a két utolsó kivételével mind az egykori Belsőszolnok, ma Szolnok-Doboka vármegye bethleni járásában fekvő helységek.
Az osztozkodás akkép hajtatott végre, hogy az összes jószágok harmadrésze Világosberki Becse-fia Istvánnak, a második harmad Nemegyei Mihály-fia Jánosnak, a harmadik a Somkerekieknek jutott osztályrészül. A somkereki kuriát Somkereki Miklós-fia János, a virágosberkit Becse-fia István, a nemegyeit Mihály-fia János kapták. Az osztályegyezségről a kolosmonostori konvent 1392 február 22-én adta ki jelentését.
110Összegezzük a fentebbi adatokat és a bennük foglalt genealogiai tanuságokat.
A Becse-Gregor nemzetség a XIII. század végén tünik fel Erdélyben, s abból ugyanez időtájt válnak ki az Apaffyakkal és Bethlenekkel együtt a somkereki Erdélyi család ősei.
A közös eredet a XIV. században a három család tagjainál még köztudatban volt s birtoklási kérdéseket hozott felszínre, melyek részint peres úton, részint barátságos elintézés útján csak a század derekán nyertek végleges megoldást.
A család bölcsőjét a régi Belső-Szolnokmegye, s ebben a Szamos és Sajó völgye képezte. Itt feküdtek, az Apaffyak és Bethlenek fészkei: Apa-Nagyfalu és Bethlen közelében, ősi birtokai, s ezek közt Virágosberek, Nemegye és Somkerek, melyekről felváltva kölcsönözték nevüket az egyes családtagok.
Az első ismert ősnek, I. Becsének két fia közül Gilét vitte tovább nemzetségét, mely a XIV. század végeig a következő ízekben származott le:
I. Becse.; I. János 1304–25.; I. Gilét 1298–1304. n. Katalin, Kajlai Velkin leánya.; I. László 1325–81.; I. Mihály 1329–33.; II. János 1364–92 a Nemegyei ág megalapítója.; II. Becse 1329–33.; István 1364–94 † 1402 e. a Virágosberki ág megalapítója.; Margit 1333. f. Gombási Domokos.; Somkereki ág.; Miklós 1360–92. n. Méhesi Erzsébet.; II. László 1360–92.; II. Mihály 1360–64.; Ii. Gilet 1360.; András 1364.; III. László 1391–1407 n. Drági Erzsébet.; Márton 1392.; III. János 1391–1410.; Antal a czimerszerző, a somkereki Erdélyi család megalapítója.; Katalin. f. Sztrigyi Péter alvajda.
A két legutolsó nemzedék élő tagjai 1392-ben osztoztak meg a családi birtokon, a mikor is Somkereki Miklós és atyafiai a Somkereki, Mihály-fia János a Nemegyei és Becse-fia István a Virágosberki ágnak lőnek megalapítóivá.
