A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimereslevelei. 1200–1868. Leirta dr. Áldásy Antal. (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának c…

Full text search

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimereslevelei. 1200–1868. Leirta dr. Áldásy Antal. (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimjegyzéke. II. rész). Budapest, az Athenaeum nyomása, 1904. 8°. XX. f. 495. old. 258 czimerképpel.
A hazai heraldika kétszáz éves multja daczára még sok tekintetben a kezdet nehézségeivel küzd. Rendszeres, tudományos alapokon nyugvó művelése nagy nehézségekbe ütközik; történetét, különleges fejlődését véglegesen tisztázni, szabályait, műnyelvét megállapitani nem lehet, mert a feldolgozásra előkészitett anyagkészlet aránylag igen kicsi. Családi czimereinknek alig egy tizede van kiadva s a kiadottaknak csekély százaléka van úgy közrebocsátva, hogy tudományos feldolgozáshoz anyagul szolgálhasson. Örömmel kell tehát üdvözölnünk minden olyan vállalatot, a mely a czimertani források közlését tüzi ki feladatául, a mely csekély fegyvertárunkat, készletünket kivánja gyarapitani.
E czélt szolgálja s mondjuk ki előre: kitünően szolgálja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának imént megjelent katalogusa, a mely a könyvtár levéltári osztályában s az ugyanott elhelyezett családi levéltárakban levő gazdag armális anyagot ismerteti meg kitünő regesztákban s részben ábrákban is.
A katalogus tartalmas voltáról s egyben Múzeumunk ezen csoportjának gazdagságáról tanuskodik az, hogy a jegyzék nem kevesebb mint 631 darab czimeradományozó oklevélről (beleszámitva a czimerkérő folyamodványokat is) számol be. Ez az anyag több mint száz év alatt gyült egybe, részben ajándékokból s letéteményekből (családi levéltárakkal), de legnagyobb részben tervszerü vásárlások utján. Ennél nagyobb gyüjteményt csak az Országos Levéltár bir felmutatni; ám ennek gazdagságával szemben áll a múzeumi kollekczió belső értéke. XIV. századi czimerleveleinek itt őrzött legbecsesebbjei, a későbbi mohácsi vész előttiek páratlan sorozata, az ezután keltek között levő sok ritkaság, érdekes kuriózum, a maga nemében egyedülivé teszik a múzeumi könyvtár armális-gyüjteményét.
A felsorolt 631 oklevélből 575 hazai, 56, tehát az egész anyagnak kb. tiz százaléka külföldi eredetü. Ez az arány hovatovább, mindinkább változni fog, miután a jövőben a magyar rész növekedése mellett a külföldi gyarapodása előreláthatólag elenyészően csekély lesz.
A magyar anyagból a XIV. századra négy darab esik. Sajnos, a legkorábbi, a Blagayaknak állitólag 1200-ban Imre királytól nyert armálisa hamis. De még mint hamisitvány sem nélkülözi az érdekességet, miután 1571-ben Miksa király kanczelláriája hiteles gyanánt átirta. A másik három jól ismert kincse heraldikánknak; kettő Károly Róbert királytól való (Doncs mester és Kolos fia Kolos mester sisakdiszéről), a harmadik Zsigmond király első teljes czimeradományáról szól.* A XV. századot és a következőnek 1526-ig terjedő első negyedét ötvennyolcz armális képviseli; ebből negyven eredeti, a többi másolat. A XVI. század mohácsi vész utáni feléből 101, a XVII. századból 312, a XVIII.-ból 86, a XIX.-ből pedig 14 oklevelet találunk a kötetben. Feltünő az aránytalanság a XVIII. és a következő két század armálisainak számában; az ok egyrészt abban keresendő, hogy a Leopoldok századában rengeteg armálist osztogattak, másrészt pedig, hogy a XVII. századi nemes családok közül jóval több halt ki, mint a békességes XVIII. és XIX. századokban keletkezettekből s igy a XVII. századból több armális maradt gazdátlanul, mint a rákövetkezett időkből.
Tekintve, hogy a katalógus a gyüjteményben levő másolatokat is felsorolja, bátran ide sorozható lett volna még Nagy Lajos király czimerlevele Kassa város számára, a melynek kitünő fényképe megvan a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.
151A külföldi armálisok közül egy a XV. századból (1492), 6 a XVI.-ból. 24 a XVII.-ből, 17 a XVIII. és 8 a XIX. századból való. Megjegyzendő, hogy ezek között is akad magyar vonatkozású. Igy például a német czimerleveles családok közül nem egy Magyarországon élt, részben polgári sorban (Parscht, Planckenauer, Grueber, Lienpacher, stb.) részben mint indigena (br. Imbsen, br. Baldaczi, br. Vermatti). Vannak aztán tősgyökeres magyar családok, a melyeknek idegen armálisát vagy bárói oklevelét sorolja fel a katalógus, ilyen p. o. a Holló család lengyel indigenátusáról szóló diploma (1676), vitézvári Simonyi József (1804), Stipsics József altábornagy (1806) és jobbaházy Dőry Gábor (1855) osztrák bárói oklevele.
A gyüjtemény érdekességeit felsorolnunk tér hiján lehetetlen. Legyen szabad figyelemgerjesztésül annyit megemlitenünk, hogy a mohácsi vész előttiek közt több olyan van, a mely még szakembereink előtt is alig ismeretes. Ilyen a Goszthonyi család 1467-iki kiadatlan czimerlevele, a melynek eredetijét az Országos Levéltár 1759-ben hitelesitett, czimerképpel ellátott másolatát a múzeumi levéltár őrzi. Kiadásra vár még Somogymegye érdekes czimere is 1498-ból; ezt is csak hiteles másolatban birja ugyan a gyüjtemény, de a másolaton hűen lefestett czimerábra van. Csak a Siebmacherben volt eddig közölve az Erchy- és Ányosczimer jóformán egészen ismeretlen volt, pedig a sajnos, elmosódott ábráju Paulik-armális 1514-ből, radováni Keczer Ferencz kitünően fentartott czimerlevele ugyancsak 1514-ből, a mártonfalvi Cseh családé 1515-ből (szines hasonmása a jelen füzetben), Zuhodoli János deáké 1516-ból és Sáfár Tamásé 1520-ból.
Már ennyiből is látható, minő érdekes új anyagot visz be Áldásy Antal jegyzéke heraldikánk készlettárába. Pedig a középkori mellett igen becses a sokkal nagyobb számban bemutatott ujabbkori anyag is. A XVI–XVIII. századból szövegükben is ismertetett armálisaink száma eddig igen csekély, holott az ezen korbeli czimeradományozó oklevelek fontossága tagadhatatlan. A nemesség adományozása körüli jogszokásaink, heraldikánk műnyelve csak ezek alapján lesznek rekonstruálhatók; a czimeradományozások körülményei egy sereg (néha másünnen, nem ismert) történeti eseményhez, maguk a czimerek pedig viselettörténetünkhöz szolgálnak forrásul. Természetesen csak az esetben, ha kiadásuk oly módon történik, mint a jelen munkában, a hol a czimeradományozót, a kitüntetettek neveit s a pontos keltet feltüntető regesták mellett ott található először az oklevélnek a czimert leiró, másodszor a czimerszerző érdemeit, családi körülményeit, vagy személyiségét illető része is.
A munka érdemét nagyban emeli azon körülmény, hogy benne az eddig kiadatlan czimerek, pontosan egy negyedre kisebbitett, hü ábrákban vannak közölve. Ez ábrák azt, a ki a viselet vagy a magyar kanczellária miniátorainak történetéhez keres adatokat, nem fogják kielégiteni, a heraldikus azonban kifogástalannak fogja őket találni.
Sok mindent mondhatnánk még, ha a munkát dicsérni akarnók; ezt tennünk azonban tiltja az a körülmény, hogy úgy a szerző, mint azok, a kik rajta kivül a munka kiadásával érdemet szereztek, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társulattal s igy közvetve folyóiratunkkal is szorosabb viszonyban állanak. Annyit mindenesetre szabad konstatálnunk, hogy a szerző érdemes munkát végzett; nagy fáradságot és figyelmet igénylő feladatát úgy oldotta meg, hogy belőle a magyar tudományosságnak maradandó haszna lesz. Köszönet illeti meg azonban a munka kiadásának eszközlőjét, dr. Fejérpataky Lászlót, a Széchényi Országos Könyvtár igazgatóját és dr. Schönherr Gyulát, a levéltári osztály vezetőjét is, a kik részt vettek a szöveg felülvizsgálatának kimeritő munkájában s igy a maguk részéről is hozzájárultak ahoz, hogy Áldásy könyve a magyar Heraldikai irodalom egyik legmegbizhatóbb és leghibátlanabb forráskiadványa legyen.
Bibliophil.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi