A Felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája irta Szőllősy Kálmán okl, mérnök. Budapest, «Pátria» irodalmi vállalat és nyomda r. t. …
A Felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája irta Szőllősy Kálmán okl, mérnök. Budapest, «Pátria» irodalmi vállalat és nyomda r. t. nyomása. 1911. 179. 1.
Családjának a tévedések és bizonytalan szájhagyományok folytán meghamisitott történetét igyekszik tisztázni szerzőnk jelen kötetében azon hézagos adatokból, melyek a családi levéltár elpusztulása folytán nagy fáradsággal még összegyüjthetők voltak.
Ezen ősrégi Nyitra megyéből származó családdal is megesett ugyanis azon családtörténeti irodalmunkban nem példátlanul álló eset,* hogy egy hasonló nevü, 141de teljesen idegen eredetü család czimeres levelének birtokába jutva, annak adataihoz igyekezett alakitani történetét és annak előnevét is vette fel hiteles okleveleibe. A szerzőnk kutatásaiból kétségkivül bebizonyithatólag a nyitramegyei Felső-Szőllősről származó család egyik tagjának ugyanis, nem tudható, mi módon egy a baranyamegyei Herczeghzeöleösy család részére 1580-ban kiállitott armalis jutott birtokába, melyről azt hivén, hogy az ő ősei szól, felvette a «Herczegszőllősi» előnevet, melyet persze a család többi tagja is elfogadott és használt, ugyanynyira, hogy a jóhiszemü tévedés még a hivatalos anyakönyvekbe is bejutott. E tévedés kiderülte adta meg a szerzőnek az inditó okot családja hü történetének kikutatására.
A Csák nemzetségből származó Kisfaludy cs. pl. ma is tévedés folytán egy hasonnevű, de teljesen más eredetü család Zsigmond királytól 1419-ben kapott czimerét használja.
A legrégibb adatok a XIII. század végére nyulnak vissza, midőn a család már több ágra oszolva megosztozik a nyitramegyei Zeuleus birtokon. Oklevelek hiánya folytán azonban a család történetében ezután egy másfél százados hézag következik, melyet egy ujabb, 1425-iki osztálylevél szüntet meg. A birtokfelosztásból azonban egész bizonyosan lehet következtetni arra, hogy adataiban ugyanazon család története folytatódik s az ezen időtől fogva mind bőségesebben előkerülő oklevelekből napjainkig hiány nélkül öszszeállitható.
A Szőllőssy-család a XVI. században két ágra oszlott: a csöpönyire és az elefántira. A csöpönyi ág a XVI. század végén házasság folytán megszerezte a kihalt Csöpenyi-család alsó-csöpönyi birtokát s birta a XIX. század elejéig. A család ezen ága származott át később Torontál megyébe s belőle származik a ma is élő generatio.
Az elefánti ág szintén házasság utján jutott az Elefánthy-család felső-elefánti birtokának tulajdonába. Ezen ág a XIX. század elején itt kihalt, de egy régebben Bars megyébe, Németibe telepedett hajtása még a XIX. század közepén is élt s talán még most is élnek tagjai, de a család ezen ágának legujabbkori története nincs még kikutatva.
A család vázlatos történetének leirása után áttér szerzőnk a szétágazásig kikutatható egyes családtagok élettörténetére, majd részletesen tárgyalja az egyes ágak családi és birtokviszonyait.
A család tagjai által nagyobbrészt tévesen használt előnevek közül szerzőnk a «Felső-Szőllősi»-ben állapodik meg, melyet kértére a belügyminiszterium 1908-ban meg is erősitett. Ugyanigy igazolta 1910-ben a belügyminiszterium négy különböző időből származó pecsétlenyomat után a család szinjelzés nélküli czimerét is.
A kötetet forrásjegyzék, néhány fontosabb oklevél és az elveszett családi levéltár fenmaradt regestrumának szövege, végül nagy gonddal összeállitott családfa zárja be.
J. E.
