HATTYUFFY DEZSŐ 1851–1914.
HATTYUFFY DEZSŐ 1851–1914.
Báró Nyáry Jenővel egy napon vesztettük el egyik levelező tagunkat is, dr. Hattyuffy Dezsőt, Fejér vármegye nyug. árvaszéki elnökét.
1851 október 28-án született Ráczalmáson, Fejér vármegyében. Jogot a pesti egyetemen tanult s annak elvégzése után Fejér vármegyénél kezdte meg szolgálatát. Majd odahagyta ezt, ügyvédi vizsgát tett, s mint ügyész került ismét vissza a vármegyéhez. Mint vármegyei tisztviselő tette le a bölcsészeti doktori szigorlatot 1882-ben. Később árvaszéki ülnők, majd elnök lett s mint ilyen vonult nyugalomba.
Alig volt tizenkilencz éves, mikor a Hazánk és a Külföld cz. képes hetilap 1869. évfolyamában megjelentek első történelmi tárgyu czikkei, majd az Arch. Értesitőben közölt kisebb régészeti hireket s különösen a Székesfehérvár és a Fehérvári Hiradó cz. lapokban fejtett ki nagy munkásságot; az elsőnek később szerkesztője is lett. Számos régészeti és történelmi dolgozatot irt, főleg Fehér vármegye multjából, s e mellett még közigazgatási és társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. Korán kezdett foglalkozni a történelmi segédtudományokkal is. 1871 -ben a pesti egyetem bölcsészeti kara az addig megjelent pecsétek összeállitására tűzött ki pályadijat, a jutalom felét Hattyuffy Dezső nyerte el dolgozatával; 1879-ben pedig, a mikor a czimertani pályatétel a czimertan magyar terminologiájának elkészitését kivánta, ő is pályázott s a pályanyertes Nyáry Albert mellett dicséretet kapott. A hazai vármegyék és városok czimerei cz. munkája az Erdélyi Muzeumban jelent meg 1881-ben, majd különlenyomatban is; egyéb önállóan is megjelent müvei: A pecsétekről. Rövid ismertetés. Székesfehérvár, 1883.; Moha község tört. vázlata, Székesfehérvár, 1883.; Fejér vármegye tört. vázlata. Székesfehérvár, 1894. A fehérmegyei rég. társaság az ő lelkes agitálásának és fáradozásának köszöni létrejöttét; ő lett első titkára s ő szerkesztette első évkönyveit is.
A Turul köteteiben is találkozunk nevével, 1904-ben részletesen ismertette Károly János «Fejér vármegye története» öt kötetes munkájának családtörténeti adatait, az 1907. évfolyamban pedig a Dunántul mintegy családi 138megkülönböztetésül használt «birkás» elnevezésről irt és kifejtette, hogy kiket is értettek ezen a régebbi időkben. Társaságunk 1902-ben választotta meg levelezőtagjává.
Béke hamvaira!
