Josef Pilnáček: Staromoravští rodové (Ősmorva családok). Brünn, 1928–1930. 4°. IX–XXI. füzet.

Full text search

Josef Pilnáček: Staromoravští rodové (Ősmorva családok). Brünn, 1928–1930. 4°. IX–XXI. füzet.
Erről, Paprockynak 33 évvel ezelőtt megjelent műve (Zrcadlo) óta első legteljesebb morva család történeti kiadványról nézeteinket az első nyolc füzet ismertetése kapcsán a Turul 1929. évfolyamában (114. l.) már kifejtettük. Ezúttal csupán arra szorítkozunk, hogy az azóta megjelent hátralevő füzetekből, melyekkel e munka most már teljessé vált, folytatólagosan betűrendben és szükség szerint megjegyzéseink kíséretében elősoroljuk azokat a magyar származású nemes családokat, melyek tagjai vagy egyes ágai hajdan Morvaországba költöztek, ott birtokot szereztek, ott laktak vagy végleg letelepedtek. Ezek Nagyapponyi Apponyi-család. Szerző Oponický z Velkých Oponie néven közli. Ilyen régi magyar családot és különösen ma annyira közismert nevet mégis csak a maga eredeti írásmódja szerint lett volna helyénvaló kitenni, nem pedig elszlávosítva azon az alapon, hogy a család egyik tagja Morvaországban inkolátust nyert. – Babindali-cs.–Berényi Barsán-cs. 1567-ben a morva lovagrendbe felvéve. Szerző a Berényiekkel hozza kapcsolatba; ez azonban beigazolásra szorul. – A XVII. század elején a Budai Buday-család; melyik a sok közül, nem lehet megállapítani. – Jablonczai Cseh (Cseh z Jablonné) Csehországból költözött hozzánk a XV. század második felében. – Az 1619-ben Morvában előjövő Csóky-család nehezen származhatik a Nagy Iván Csóky-családjából, – mint szerző hiszi – mivel utóbbi 1616-ban már kihalt. Bessei Farkas. 1575-ben kap morva honosságot Gábor. Címere Pilnačeknél jobbra néző, kiterjesztett szárnyú madár (griff?); sisakdísz is hasonló. – A Ghymesi Forgách-családból 1581-ben Simon és fia, Zsigmond, vétettek fel morvaországi lakosoknak. – Az 1627-ben báróságra emelt, kihalt Nagykomáromi Gáll-család egyik tagja 1610 körül telepedik le Morvában. – Az Illésházy-családból 1597-ben István, majd Gáspár és Ferenc kapnak ott inkolátust. – A Pilnáčeknél «Skereczény» (Skerleczeny) néven szereplő család a Kerecsényi-nek felel meg (a szó elején az s a z-ből alakult, mely hangzó a cseh nyelvben a latin de-nek felel meg), és az általa említett László azonos lesz Kerecsényi László szigetvári kapitánnyal, majd gyulai várparancsnokkal, aki szerinte is I. Ferdinándtól birtokadományt kap morva területen. A mi forrásaink is említik birtoklását Morvaország szélén. – Kolonics. – Felsőkubini Kubinyi-család egyik tagja 1599-ben lesz morva honos. – A kihalt Szunyoghi Majláth-családból forrásaink szerint – a török fogságban elhalt István fia, Gábor, miután Fogarast eladta, költözött Morvaországba, mégpedig – mint Pilnáčektől megtudjuk – 1567-ben lett morva lakosnak nyilvánítva, Itt Fogarasi Majláthnak nevezték. – Kesselőkeői Majthényi-család 1651-ben birtokos ugyanott. – A Mattyasóczi Mattyasovszky-család egyik ága a XVI. század végén hivatalnokoskodás révén jutott és maradt Morvaországban. Címere a főalakokban egyezik az itthon élőkével. – A Meziani Mezián-család azonossága a Mednyánszkyakkal nem mutatható ki. – A Viczei Mindszenthy- (Pilnáčeknél Mindszenti Mindszenty) családnak csak nőtagja, Katalin került Morvába. Pilnáček megkérdőjelezve első férjeül Nagy N.-t jelöli meg. Nem ez, hanem Báthory Bonaventura András erdélyi vajda volt első férje; második Alsólendvai Bánffy László; harmadik pedig Zay Ferenc. Nála a Zayak «z Ssezcméru» előneve a «Csömöri» torzítása. A család címerét Mindszenty 102Kata pecsétje után balról ötágú csillagtól kísért, faágon álló, ágat tartó galambnak ábrázolja, ugyan ezen sisakdísszel. Siebmachernél ugyanannak pecsétje alapján a címer jobbról félholdtól, balról hatágú csillagtól kísért, balra fordult pellikán, fészkében fiókáival. – Bedeghi Nyáry. A XVI. század közepén Ferenc, honti főispán, morva birtokos. Itteni birtokait az Inkei Lóránthok örökölték. – Hethesi Pethe-(és nem Peche!) család egyik tagja 1599-ben nyer morva inkolátust. Pilnáček csak gyanítja, hogy magyar származású. Hogy csakugyan ehhez a nálunk jól ismert családhoz tartozott, igazolja a címer azonossága. Ebben csak annyi az eltérés, hogy Pilnáček, aki pecsétről írja le, az 1. és 4. mezőben a haránt pólyán napba repülő, csőrében olajágat tartó galambot két egymást követő heraldikai liliomhoz hasonló alaknak nézte. – A Podmaniczi Podmaniczky-család-nál helyesen jegyzi meg, hogy nálunk a Felvidéken egymással vérségi kapcsolatban nem álló több ilynevű család élt. Morvaországban a középkori Podmaniczkyak voltak birtokosok. Hogy – mint mondja – az Aszódi Podmaniczky-család cimere merőben különbözik amazokétól, természetes, mert semmiféle kapcsolatban sem voltak egymással. – Prileszki Prileszky, trencsénvármegyei család. – Az Ákosházi Sárkány-család rövid ideig volt birtokos a morváknál. A mohácsi csatában elesett Ambrus, valamint János és Ferenc testvérek 1521-ben megvették Pzenec felét; de Ferenc fiai 1547-ben már el is adták. Az itt leírt címer – a koronából kinövő, kígyót markoló ember – teljesen egyezik a család nálunk ismert címerével. – Kisserjéni Serényi-családból a XVI. század végétől van morva lakos. – Pohronci Szelepcsényi György esztergomi érsek 1668-tól birtokos a morva Letovicban, ahol később meg is halt. Örökösei Pohronci Szelepcsényy-Maholányi, P. Szelepcsényi Jókai és P. Kordics-Szelepcsényi néven szerepelnek. – Jeszeniczei és Budetini Szunyogh Pilnáčeknél «Suneh» és a «Szunyogh» név zárójelben megkérdőjelezve. Biztosan meg tudjuk állapítani, hogy a XVI. század második felében és a XVII. század elején a morva Bilicen birtokosként feltüntetett János és Mózes tényleg ebből a Szunyogh-családból való. – A Bethlenfalvi Thurzók morvaországi szereplése és a Pilnáčeknél közölt leszármazás a mi családtörténeti műveinkből is ismeretes. – Ürményi Ürményi. A címerek eltéréséből két különböző ilynevű családot tételez fel. Kizárólag erre azonban nem lehet építeni. Ürményi Ürményi-család csak egy volt. – A sziléziai származású és történelmünkben szerepet játszó, kihalt, eredetileg Varkoch, de aztán megmagyarosodott és Varkócz nevet használt család egyik ága Morvaországban Novančic-ról írta magát. De az ott élők címere egyezik a magyarországi ágéval. – A zemplénmegyei Viczmándy-családból 1601-ben Mátyás lett morva honos és Butkai előnevét Budkoveci-, meg, Bukovecire változtatja. – A Serédy Vincze-család nem azonos a Szengyörgyi Vincze-családdal, mint Pilnáček hiszi. Inkább a Serédyek valamelyik ága? – A Morvaországban részben szintén letelepült Závodszky-család ábrában is bemutatott címere magyarországi eredetre vall. – A Zsembery- (Sembery) családról mondottakat Nagy Ivánból is ismerjük.
Azoknak a családoknak a felsorolását, melyekről szerző csak feltételezi a magyarországi eredetet, s amelyekről ezt mi se tudtuk megállapítani, mellőzzük. Műve végén a kimaradtak pótlására kiegészítő sorozatot ad. Ezt ama polgári családokat ismertető függelék követi, melyeket a nemesi családok kutatása közben kijegyzett. Először a brünniekkel, azután az olmütziekkel és végül a különféle helyeken élt polgári családokkal foglalkozik. Köztük magyar eredetűek is vannak. Saját családja, a Pilnáček-család is átszármazott hazánkba. Végszava után terjedelmes és kimerítő névmutató zárja ezt a nagy fáradsággal megszerkesztett, méltán elismerést érdemlő nagy munkát.
Czobor Alfréd.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi