Arany János: KORTÁRSAM R. A. HALÁLÁN
KORTÁRSAM R. A. HALÁLÁN
Kidölt immár sok ép, erős,
Kevés itt fenn az ismerős:
| Ki velem indult és haladt; |
| Oh, mennyivel több föld alatt! |
Reményem - elzárt völgy-fenék,
Emlékezet üdítne még -
| Nincs onnan út, kivezető; |
| De az meg egy nagy temető. |
Ott fekszenek távol, közel;
Futó harcban hol estek el -
| Egy-egy külön sír jeleli |
| Mint a Horácok elleni. * |
A Curiatiusok. (Célzás a Horatiusok és Curiatiusok viadalára, amint e mondát Livius (I. k.) elbeszéli. A. J.
S én a pályán vagyok ma még,
Fenntart egy szálnyi tartalék,
| Leggyöngébb a futók között; |
| Bár testem és lelkem törött. |
Még elkerült ásó, kapa -
Hogy visszanézve, mind csupa
| S tán engem a sors arra tart, |
| Sirhalmot lássak, ravatalt. |
Most a tiédet hantolák:
Oh! hitte volna egy világ,
| Im, tőlem is rá egy göröngy! |
| Hogy te elébb bucsút köszönj? |
Egy nap derült volt rád s reám:
De sírunk sem lész messze tán,
| Nem várhatál még keveset?... |
| Ha bölcsőnk oly közel esett. |
(1877 aug. 25)
