Arany János: SEMMI TERMÉSZET
SEMMI TERMÉSZET
No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
Büszkébben tolja égnek a fa
A levegő tisztán borul ránk
Egy-két nap ittasan hever majd
| Éled fű és virág, |
| Megifjult sudarát; |
| Mint egy opál-paizs; |
| Az útak pora is. |
"Hja! lássa kérem, - az esőnek
Nem öntöz, - vár buzát az égből
Én bízom a kannába, csőbe,
Eső!... mit ért az én szakomhoz?
| Örvendjen a paraszt, |
| És kap helyette gazt; |
| Attól zöldül gyepem; |
| Azt nem szivelhetem. |
Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
Tőből kimossa gyenge pástom,
Virágim dúlva, - felkötözni
| Hétszámra meg nem áll, |
| Te Janó, te Mihál! |
| Az út iszap, mocsár, |
| Egy héti munka vár. |
Ha meg viharral, jéggel indult,
S fát tördel és ágyat lepaskol:
Ezért mondom: hogy az eső oly
Mint főzni a nyilt konyha, - melyen
| (Mi nála rossz szokás) |
| Van itt káromkodás. |
| ,Túlhaladt pont' ma már, |
| Vesződjék a szamár!" |
Lám hova jutna a müvészet
De közbe ront a vad természet
| Csak egy pár századig: |
| S belé kontárkodik. |
(1877. aug. 17)
