Balassi Bálint: HARMADIK
HARMADIK
az Palkó nótájára
| 1 | Eredj, édes gyűrőm, majd jutsz asszonyodhoz, |
| Ki viszen tégedet csókolni szájához, |
| Óh, hogy nékem ahhoz |
| Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz! |
| 2 | Mondd szolgálatomot őnéki én szómmal, |
| Kérjed, emlékezzék valaha felőlem, |
| Ne felejtsen éngem; |
| Lám, csak benne vagyon én gyönyörűségem! |
| 3 | Mint te burítva vagy fekete zománcban, |
| Így szívem is érte öltezett most gyászban, |
| Búskodik magában, |
| Hogy nem részesülhet ő nyájasságában. |
| 4 | Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal, |
| Így ő is mentől szebb kedves szép szavával, |
| Maga tartásával |
| Éngemet felgerjeszt rózsa orcájával. |
| 5 | Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kőnél, |
| Így ő is mentől szebb minden szép szüzeknél, |
| Szerelmes mindennél, |
| Egyéb szép személy is ő példájával él. |
| 6 | Járásban, ruhában csak őtet szemlélik, |
| Módjában asszonyok, lányok őtet nézik, |
| Formáját követik, |
| Beszédét, erkölcsét mindenek kedvelik. |
| 7 | Ez gyémánt mint fénlik, élete oly tiszta, |
| Alázatos lévén, vagyon bátorsága, |
| Mert bűn nem furdalja, |
| Fejér ruhájában, mint szép fejér páva. |
| 8 | Természetében is gyémánthoz hasonló, |
| Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható, |
| Így ő sem hajlandó, |
| Tökéletes szívő, igen igazmondó. |
| 9 | Tudja ez világnak minden álnokságát, |
| Nem hiheti senki hízelkedő szavát, |
| Igen ója magát, |
| Vagyon okossága, jól rendeli dolgát. |
| 10 | Ezt megmondván néki, utolszor kérd erre, |
| Hogy miként az gyűrőt foglalták jól eszve, |
| Nincsen sohul vége, |
| Légyen így vég nélkül énhozzám szerelme. |
| 11 | Foglaljon engemet szinte úgy magához, |
| Miképpen ez gyűrőt foglalták gyémánthoz, |
| Ne hajoljon máshoz, |
| Légyen igaz hozzám, mint hív szolgájához! |
