Balassi Bálint: MÁSODIK
MÁSODIK
KRISTINA NEVÉRE
az Lucretia éneke nótájára
| 1 | Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal |
| szerelmét most újítja, |
| Elmémben, mint várban vigyázó virrasztó, |
| herdóját ő úgy mondja, |
| Tüntetvén előttem szép csillagom képét, |
| vélem csak kívántatja. |
| 2 | Róla feledéken nem lehet víg szívem |
| mert csak őtet óhajtja, |
| Mint esőt aszályban meghasadozott föld, |
| őtet úgyan kívánja, |
| Tüzem enyhítője, bánatom vivője |
| hogy csak ő már, azt vallja. |
| 3 | Immár őérette egyebek szerelme |
| nálam mind semmié lött, |
| Mert szeme nyilával, nagy igazságával |
| mint célt, éngem már meglőtt, |
| Bévett szerelmében, kivel mintha éngem |
| ő úgyan idvözítött. |
| 4 | Siralmas nagy bánat különben nem bánthat, |
| csak mikor őt nem látom, |
| Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek, |
| víg ének is siralom, |
| Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom, |
| nincsen semmi bánatom. |
| 5 | Törödelmes szívem édes leveliben |
| szinte igaz úgy indul, |
| Régi betegségből mint támadott ember, |
| újul rózsa szagátúl, |
| Vagy mint az régi rab szabadságnak örül, |
| elszaladván fogságbúl. |
| 6 | Ínségéből immár mert engem ő kivett |
| előbbi szerelmemnek, |
| Bús voltát szívemnek lengedező szele |
| elverte jókedvének, |
| Búszerző szerelem már nem árthat nékem, |
| mert oltalma fejemnek. |
| 7 | Nemrégen szép gyűrőt szerelmesem küldött, |
| ki rubinttal mind rakva, |
| Egy szép drága gyémánt kellő kezéparánt |
| vagyon közte foglalva, |
| Hozzám szerelemben tökéletes szíve |
| is így vagyon kapcsolva. |
| 8 | Ajándékon viszont kiért hív szívemet |
| én is néki mutattam, |
| Szorítva kit néki szerelemnek tüzes |
| fogójában nyújtottam, |
| Fejemet, lelkemet, teljes életemet |
| ajánlottam s vallottam, |
| 9 | Melyet szerelmesen és igen jó néven |
| tőlem, rabjától elvett, |
| Édes hívségében, mint erős szekrénben |
| bézárolván rekesztett, |
| Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában |
| tűrve kebelében tett. |
| 10 | Távol vagyon immár nagy keserűségem, |
| gyönyörű én életem, |
| Mely szépek tavasszal sík mezők virággal, |
| boldogsággal jókedvem |
| Azon módon rakva, nem győz örvendezni |
| eleget szeretőmen. |
