Balassi Bálint: [HATVANHARMADIK]
[HATVANHARMADIK]
COLLOQUIM OCTO VIATORUM ET DEAE ECHO VOCATAE
ugyanazon nótára
| 1 | Nyolc ifiú legén minap úton menvén |
| egy erdőben jutának, |
| Estvefelé lévén, tréfálván, beszélvén, |
| ők egymásnak mondának: |
| Végyünk szót Echótól - mond - mi mátkáinkról, |
| mondja nevét azoknak! |
| 2 | Credulus az első, lőn azért elkezdő, |
| s monda nagyon kiáltva: |
| Echo, de kicsoda, aki sok kínomba |
| most megvigasztalhatna? |
| Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét, |
| bús lelkem úgy kív[ÁNNA! |
| 3 | Mosolyog magában Credulus ezt hallván, |
| s rajta csak csudálkozik; |
| Őutána azért tőn az ilyen kérdést, |
| ki társaság közt másik: |
| Ki fagyott elmémhez - mond - , mint víz nagy dérhez, |
| télben jég amik[OR SÍK? |
| 4 | Harmadik is monda nagy hangosan szólva |
| mindenek hallotára: |
| Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom |
| vagyon nyilván tudtára, |
| Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek |
| javával tölt ko[SÁRA? |
| 5 | Szavát elereszté, negyedik is kezdé |
| el Echóhoz kérdésit |
| Szép szerelmeséről, kihez gerjed belöl, |
| s kit szíve szerint óhít: |
| Szörnyű kára után nevezd meg - mond - nyilván, |
| szeret lelkem im[MÁR KIT? |
| 6 | Ezután ötödik, ki mentűl kisebbik, |
| Credulus atyjafia, |
| Mindjárt előszóla, felszóval kiáltva |
| Echót nevezi, híja: |
| Ki az, kire éngem gyújtott - mond - ily igen |
| Venus futo[SÓ FIA? |
| 7 | Hatodik Aminta, előálla, monda, |
| mert veszett, alég várja, |
| Hogy szent nevét hallja annak, ki ő lángja, |
| s kinek javát akarja: |
| Hát annak ki neve - mond -, aki szerelme |
| szívemet kínnal [MARJA? |
| 8 | Szóla hetedik is, kinek neve Thyrsis, |
| s ki hazáját elhadta |
| Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes, |
| szerelmét megtagadta: |
| Régoltától fogva szerelem kínjába |
| éngem - mond - ki sí[KATA? |
| 9 | Utolsó a Montan, kinek édes társán |
| való nagy bánat árta, |
| Nagy fohászkodással így szóla Echóval, |
| jutván eszébe kára: |
| S annak tudd-é nevét - mond -, kiért szívem ég, |
| s ki ez sok kínban MÁRTA? |
| 10 | Egy szegény szarándok, régi barátotok |
| éneklette ezt néktek, |
| Kik a magyar nyelven való versszerzésen |
| egymással vetekedtek, |
| Kit a nagy hamisság és háládatlanság |
| föld szélére kergettek, |
| 11 | Az másfélezerben és nyolcvankilencben |
| Szent Bertalom-nap után, |
| Világ határira való bujdosásra |
| keservesen indulván |
| Édes hazájából, jóakaróitól |
| siralmasan búcsúzván. |
