Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
Az ősz
Már a víg szüretnek örűl minden ember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Amelyeknek általvilágló kristályja
Rajtok királyságot mutogatni akar
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
| Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, |
| Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. |
| Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; |
| Nézőjét már édes nektárral kínálja. |
| A véres bársonyba kevélykedő bakar. |
| Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek. |
| A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék. |
| Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait. |
| Néha egy kis hideg és dér is jár velek. |
| A napot az éjjel egyenlőnek mérte. |
Már hát elérkezett a víg október is,
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
Melybe hordogatja a megért szőllőket,
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
A sajtó örvendő lármával csikorog,
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,
Tántorgó lábával s reszkető karjával
| Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. |
| A szüretelőknek víg tábora örűl. |
| Víg tánccal s lármával nyomja benne őket. |
| Jó kedvvel biztatnak zavaros levei. |
| Oldalán a piros nektár zúgva csorog. |
| Neki, neki mennek e teli zsajtárnak. |
| Jövő esztendőre tartja majd a mait. |
| Mert marka is teli kulacsokat kongat. |
| Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával, |
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
| Azalatt a hordó mellett iszik víg tust. |
| Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba. |
| Kiüti fenekét, s elfut utóljára. |
| Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett. |
| Venia, a tőkék mellé van plántálva. |
Itt van már november didergő hónapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A borongós égnek sűrű felhőzése
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
| Hideg szele a fák ágait megcsapja, |
| Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. |
| A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. |
| A fázékony Auster havat is hány széjjel. |
| Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. |
| Az új boron vídám beszélgetésünkkel. |
