Csokonai Vitéz Mihály: Az éj és a csillagok
Az éj és a csillagok
Régi víg kedvem szép horizonja
Egy komor éj mord gyászát rávonja,
| Szürkűl borzasztó setétségre, |
| S régi napom nem derűl égre. |
Kedvesem szép szemei vesztemet
Óh, hát fényesítsétek éjemet
| Vígasztalni fogják magok: |
| Ti, egy pár halandó csillagok! |
