Csokonai Vitéz Mihály: Az emésztő tűz
Az emésztő tűz
Az égető kutyácska
| A zőld mezőt aszalta, |
| S alatta Flóra hímes |
| Virági haldokoltak; |
| Fonnyadtak a ligetnek |
| Zőldségi megkonyúlva: |
| A főld egész határi |
| Alélva bágyadának. |
Énbennem is van egy tűz,
| Mondják, hogy az Cupídó; |
| Én nem tudom, ki légyen, |
| Nem esmerem nevéről; |
| Elég, hogy ég melyemben |
| S olvasztja nagy tüzével: |
| Szemlátomást betegszem |
| És már alig lehellek. |
Tegnap leszálla csendes
| Cseppekkel egy esőcske, |
| Megáztatá az erdőt |
| És a mezőt vizével: |
| S ím, a beteg virágok |
| Mindjárt feléledének, |
| S a hervadó levélkék |
| Új életet kapának. - |
Óh, vajha énreám is,
| Az én alélt fejemre |
| Egy ilyen éltető víz |
| Hűs cseppje harmatozna! |
