Juhász Gyula: A bakter
A bakter
A kis végváros őszi éjszakáján
- Ó július víg tája, kék ege! -
Egykedvű lágyan végigzendül árván
Az álmos őr virrasztó éneke.
- Ó július víg tája, kék ege! -
Egykedvű lágyan végigzendül árván
Az álmos őr virrasztó éneke.
Féléberen, tűnt őszök bánatával
Míg hallgatom az ószláv dallamot,
Eszembe jut a nyári róna tája
És fénye, mely bennem végsőt ragyog.
Míg hallgatom az ószláv dallamot,
Eszembe jut a nyári róna tája
És fénye, mely bennem végsőt ragyog.
Eszembe jut minden, mi tündököl, ég,
Sok régi vers, sok régi csók, öröm,
Eszembe jut a boldog végtelenség,
A távol élet, a virágözön.
Sok régi vers, sok régi csók, öröm,
Eszembe jut a boldog végtelenség,
A távol élet, a virágözön.
S úgy fáj az éj virrasztó, álmos őre
S a szomorú szláv dallam fáj nekem,
Rokon velem, bánatra és közönyre
És idegen és örök idegen.
S a szomorú szláv dallam fáj nekem,
Rokon velem, bánatra és közönyre
És idegen és örök idegen.
