Juhász Gyula: A várta
A várta
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.
Csak a magány s szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Mint a vihart és fészket a falomb.
(gy állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
S az Istent várom, aki földre száll.
