Juhász Gyula: Temetők
Temetők
Szeretem és keresem őket,
A gyönyörű, víg temetőket.
A gyönyörű, víg temetőket.
Mert csak az élők sírnak, búsak,
A temetők mind koszorúsak.
A temetők mind koszorúsak.
Ott a virágok dúsan nőnek,
Poraiból a szeretőknek.
Poraiból a szeretőknek.
A ciprusok úgy integetnek:
Térj meg közénk, fáradt eretnek.
Térj meg közénk, fáradt eretnek.
A gondolat itt sarut oldva
Fölnéz a hívó csillagokba.
Fölnéz a hívó csillagokba.
Királyi bíbor itt elvásik
És rongy lesz a föltámadásig.
És rongy lesz a föltámadásig.
Szeretem és keresem őket,
Az igazságos temetőket.
Az igazságos temetőket.
A sírokon úgy elmélázom,
Mint nyájai fölött a pásztor.
Mint nyájai fölött a pásztor.
És furulyám szelíden várja,
Míg szól az angyal trombitája.
Míg szól az angyal trombitája.
