Juhász Gyula: Kései bölcsesség
Kései bölcsesség
A földi életet, mi hátra van,
Csak ráadásnak tartom untalan,
Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít,
Az én utam már sok halálba vitt.
Csak ráadásnak tartom untalan,
Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít,
Az én utam már sok halálba vitt.
Ha jó, ha rossz, elnézem a napot,
Esőben, fényben eldalolgatok,
Viharban, csöndben érzem boldogan,
Hogy a szívemben sír nyugalma van.
Esőben, fényben eldalolgatok,
Viharban, csöndben érzem boldogan,
Hogy a szívemben sír nyugalma van.
A sír nyugalma áldott nyugalom
S a szenvedélynél jobb az unalom,
Mely virágot hímez, emléket ültet
S könnyel becézi eltűnt kedvesünket!
S a szenvedélynél jobb az unalom,
Mely virágot hímez, emléket ültet
S könnyel becézi eltűnt kedvesünket!
