Juhász Gyula: A SZEGÉNYSÉGRÜL
És az idő őket nem veszti el
És nőni fognak, mint erdők bogyója,
Mely földre hajlik édes terhivel.
S megálltak vészben is, hajléktalan,
Mert az övék lesz minden aratás majd
S minden gyümölcs övék százszorosan!
S túlélnek vesztett birodalmakat
S mint kipihent kezek nyúlnak magasra,
Ha minden osztály s ország keze, karja
Immáron lehanyatlanak.