Juhász Gyula: HANGZÓK
Hangzók, hadd mondom el egyszer nyílt titkotok,
A: roppant darazsak kámzsája, mely tolong
Bűzlő dögök körül, melyeknek vére foly még.
Kegyetlen jéghegyek, hercegek hófehérbe,
I: viruló, finom ajk bíbor ívelése,
Mikor gyilkolni fog, vagy tiltott kéjbe olvad.
Hűs mezők derűje, ősz homlok szürke ránca,
Melyet alkímia vés a vén főre ki.
Komor találkozó világok s angyaloknak,
Ómega: ibolyás szempárja Őneki!