Kosztolányi Dezső: A SZILAJ PAP
A SZILAJ PAP
Émile Verhaeren
Vannak papok, mind nagy, szívós és bátor,
úgy jönnek egy őserdő iszonyából.
úgy jönnek egy őserdő iszonyából.
Magukban élnek, monostorok árnyán,
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.
A gyantás erdők réme, sok komor gond,
vihar, iszony, mind a szivükbe forrong,
vihar, iszony, mind a szivükbe forrong,
szakállukat a szél haragja csapja,
szemük ragyog, mint barlangok patakja;
szemük ragyog, mint barlangok patakja;
tömérdek testük, mit egy kámzsa föd be,
egy sziklatömbből harsan a ködökbe;
egy sziklatömbből harsan a ködökbe;
sekély időkben, hol úr az alázat,
regés dacuk még egyre-egyre lázad;
regés dacuk még egyre-egyre lázad;
a lelkük vas-bokor és sose retten,
csak a pokoltól reszket át ijedten;
csak a pokoltól reszket át ijedten;
és látnak Istent, ki villámokat szór
s a mindenséget összetörve harcol,
s a mindenséget összetörve harcol,
és zord Krisztust, szederjes, vézna testet,
mit német festők dús ecsetje festett,
mit német festők dús ecsetje festett,
bozontos főt és két kezet, kinyúlván,
s két meggyötört lábat egy zöld, avult fán;
s két meggyötört lábat egy zöld, avult fán;
és szenteket, akiknek lelke harcos
s tüzet, mely csontot, húst emésztve mardos;
s tüzet, mely csontot, húst emésztve mardos;
és szüzeket a cirkuszok porondján,
belük mardossa egy rozsdás oroszlán;
belük mardossa egy rozsdás oroszlán;
sötét vezeklőket, lázszínű éjen,
kik a kenyér előtt halnak meg éhen.
kik a kenyér előtt halnak meg éhen.
Így élnek ők, monostoroknak árnyán,
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.
mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány.
