Kosztolányi Dezső: A LILA RÉM
A LILA RÉM
Bert Brecht
Gyermekkorunk derengő,
bárányfelhős egén,
a fák közt megjelent ő,
a Rém, a lila Rém.
bárányfelhős egén,
a fák közt megjelent ő,
a Rém, a lila Rém.
Kuksolt az istenadta,
semmit sem érezett,
galambját simogatta,
lustán sütkérezett.
semmit sem érezett,
galambját simogatta,
lustán sütkérezett.
Mert Ő az, aki vért szí
s elvesz mindent azért,
mások sebét nem érzi,
csak hörböli a vért.
s elvesz mindent azért,
mások sebét nem érzi,
csak hörböli a vért.
Ha véred itta egyszer,
a kedved elenyész
s ha künn a sírba fekszel,
többé feléd se néz.
a kedved elenyész
s ha künn a sírba fekszel,
többé feléd se néz.
Arcodba pök röhögve,
aztán reád mered
s te rabja vagy örökre,
ha rebben a szemed.
aztán reád mered
s te rabja vagy örökre,
ha rebben a szemed.
Téged les este folyvást
az ablakvánkoson
s mihelyt lát egy mosolygást,
sértődve eloson.
az ablakvánkoson
s mihelyt lát egy mosolygást,
sértődve eloson.
Ha nincs is oka, rína
s alig nevetsz kicsit,
száján az okarína
halotti dalt visit.
s alig nevetsz kicsit,
száján az okarína
halotti dalt visit.
Kék égbe, mint kísértet,
leng szörnyű szelleme,
mert gúnyolódva sérted
vétkeztél ellene.
leng szörnyű szelleme,
mert gúnyolódva sérted
vétkeztél ellene.
Koporsód mellett Ő ül
vidáman és henyén
s lázadra szemfedőül
borul a lila Rém.
vidáman és henyén
s lázadra szemfedőül
borul a lila Rém.
