Kosztolányi Dezső: AZ ELALVÁS DICSÉRETE
AZ ELALVÁS DICSÉRETE
Erich Kästner
Jót ásítunk, elkattintjuk a villanyt.
Szobánkba utcafény árad, fakó.
Fekszünk. Nem alszunk még. A nap elillant.
Imént jött meg mellettünk a lakó.
Nővel beszél, minden szó hallható.
Szobánkba utcafény árad, fakó.
Fekszünk. Nem alszunk még. A nap elillant.
Imént jött meg mellettünk a lakó.
Nővel beszél, minden szó hallható.
Most hirtelenül hunyjuk a szemünk le,
előtte száz kör táncol el lazán.
Holnap mi vár ránk, pénz nélkül leszünk-e?
Túl nő-cipő kopog, az jár eszünkbe,
papucsot is vehetne már, az ám.
előtte száz kör táncol el lazán.
Holnap mi vár ránk, pénz nélkül leszünk-e?
Túl nő-cipő kopog, az jár eszünkbe,
papucsot is vehetne már, az ám.
Fejünk pihen a hűs párnákra esve,
belemosolygunk a sötétbe mi.
Mily szép is az: aki elfárad este,
alhat, semmit se tud, az életet se!
Aprócska törpék lesznek gondjai.
belemosolygunk a sötétbe mi.
Mily szép is az: aki elfárad este,
alhat, semmit se tud, az életet se!
Aprócska törpék lesznek gondjai.
Szomszédom, a lakó jókedvű, vidám.
Kacag, de mintha fűtené magát.
Nehéz szemünk nyílik s aludni kíván -
halj meg, világ! - lehúnyjuk újra símán.
Sajátmagunknak mondjuk: "Jó'jszakát!"
Kacag, de mintha fűtené magát.
Nehéz szemünk nyílik s aludni kíván -
halj meg, világ! - lehúnyjuk újra símán.
Sajátmagunknak mondjuk: "Jó'jszakát!"
Csak a sötét ne jönne, az az álnok!
Az ágyba lép és terjed, egyre nő,
akkor tűn el, ha nyögve fölkiáltok.
Mily jók is a kedves-nyugalmas álmok,
kísértetekre mostan nincs idő.
Az ágyba lép és terjed, egyre nő,
akkor tűn el, ha nyögve fölkiáltok.
Mily jók is a kedves-nyugalmas álmok,
kísértetekre mostan nincs idő.
Mind gyermekek voltunk - igaz-e? - hajdan
s buzgón rebegtük: "Szívem, hinni kell, "
Ma nem törődhetünk ilyesmivel.
Az ember egymagában áll, ha baj van...
Száznyolcig olvas. És úgy alszik el.
s buzgón rebegtük: "Szívem, hinni kell, "
Ma nem törődhetünk ilyesmivel.
Az ember egymagában áll, ha baj van...
Száznyolcig olvas. És úgy alszik el.
