Kosztolányi Dezső: HASONLAT A VONATRÓL
HASONLAT A VONATRÓL
Erich Kästner
Mint egy vonatban utazunk itt
a nagy időbe, tétova.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt,
s nem tudja senki, hogy hova.
a nagy időbe, tétova.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt,
s nem tudja senki, hogy hova.
Ez alszik és felnyög a másik,
a harmadik sokat beszél.
Elvágtatunk egy állomásig.
Megy a vonat, rá álom ásít,
de sosem int feléje cél.
a harmadik sokat beszél.
Elvágtatunk egy állomásig.
Megy a vonat, rá álom ásít,
de sosem int feléje cél.
Zárjuk-kinyitjuk a bőröndünk.
Oly érthetetlen a dolog.
Hajnal felé már merre döngünk?
A kalauz ajtónkba föltünt
és a bajszába mosolyog.
Oly érthetetlen a dolog.
Hajnal felé már merre döngünk?
A kalauz ajtónkba föltünt
és a bajszába mosolyog.
Még ő se tudja, mi van ott túl,
lassan kiballag hallgatag.
Sivít a síp, gőzfüttye zordul.
Lassít a mozdony, féke kordul.
Halottjaink leszállanak.
lassan kiballag hallgatag.
Sivít a síp, gőzfüttye zordul.
Lassít a mozdony, féke kordul.
Halottjaink leszállanak.
Gyermek kiszáll. Bőg anyja rája.
A multnak pályaudvarán
áll a halottak néma nyája.
A vonat indul, zúg a pálya
s nem tudja senki, mért, talány.
A multnak pályaudvarán
áll a halottak néma nyája.
A vonat indul, zúg a pálya
s nem tudja senki, mért, talány.
Az első osztály bús, virrasztás.
Csupán egy hájas úr tapad
piros selymére, fullad, asztmás.
De büszke, hogy nem látja azt más.
A többinek jó a fapad.
Csupán egy hájas úr tapad
piros selymére, fullad, asztmás.
De büszke, hogy nem látja azt más.
A többinek jó a fapad.
Mind egy vonatban utazunk itt,
kergetve percet és halált.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt
s van sok, ki rossz szakaszba szállt.
kergetve percet és halált.
Nézünk. A tájat láttuk untig.
Mind egy vonatban utazunk itt
s van sok, ki rossz szakaszba szállt.
