Kosztolányi Dezső: ESTHAJNALI CSILLAG
ESTHAJNALI CSILLAG
Heinrich Zillich
Ó, hogy derül a szomorú szem
egy csillag aranysugarán,
így lestem az égbe gyerekként,
nem jő-e kapunkban apám.
egy csillag aranysugarán,
így lestem az égbe gyerekként,
nem jő-e kapunkban apám.
A béresek éneke házunk
paskolta, akár a vihar.
És benn a szobákba morajlott
harsogva a zordon vihar.
paskolta, akár a vihar.
És benn a szobákba morajlott
harsogva a zordon vihar.
Rám dőlt a fal és lelapultam,
mint künn a vetésben a nyúl.
Boszorka kaparta-csikarta
az ablakokat gonoszul.
mint künn a vetésben a nyúl.
Boszorka kaparta-csikarta
az ablakokat gonoszul.
Arcomról a haj tovarebbent.
Jaj, jó leszek én gyerek, én!
Dörgött a sarokba: "Bekaplak!"
a farkas, az álom, a rém.
Jaj, jó leszek én gyerek, én!
Dörgött a sarokba: "Bekaplak!"
a farkas, az álom, a rém.
Szemem, fülem is betakartam,
a függöny födte be már.
Itt jött apa - megmenekültem! -
zörgött a kapunkban a zár.
a függöny födte be már.
Itt jött apa - megmenekültem! -
zörgött a kapunkban a zár.
Hogy gyúlt ki a fény körülöttem,
hogy szólt közeledve anya,
mint mostan az égen a csillag
esteli, halk aranya.
hogy szólt közeledve anya,
mint mostan az égen a csillag
esteli, halk aranya.
Jó bácsi gyanánt dudorászott
az ihar babonás levele.
S apa, ablak és homokember
azt mondta: - Te.
az ihar babonás levele.
S apa, ablak és homokember
azt mondta: - Te.
