Kosztolányi Dezső: Ó, EL NE ÍTÉLD...
Ó, EL NE ÍTÉLD...
Ó, el ne ítéld azt, ki élte végén
sötét szemekkel, búsan áll eléd
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét.
sötét szemekkel, búsan áll eléd
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét.
Az ő szívében is volt fényes oltár,
mely egykoron szent lánggal volt tele:
nézz a szemébe mélyen, résztvevően
s a hűlt hamun együtt zokogj vele!
mely egykoron szent lánggal volt tele:
nézz a szemébe mélyen, résztvevően
s a hűlt hamun együtt zokogj vele!
De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,
kinek világa meddő volt s kopár,
ki sose küzdött és sose bukott el,
kié sosem volt az ürömpohár,
kinek világa meddő volt s kopár,
ki sose küzdött és sose bukott el,
kié sosem volt az ürömpohár,
ki a szemét nem is gyújtotta lángra
s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:
nézz jéghideg tekintettel szemébe,
emeld fel a főd - büszkén menj tovább!
s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:
nézz jéghideg tekintettel szemébe,
emeld fel a főd - büszkén menj tovább!
1904
