Reviczky Gyula: A könny vigasza
A könny vigasza
- Goethe -
Óh szólj, miért szomorkodol
Ez örömünnepen?
Könyes szemed mutatja, hogy
Sirtál keservesen.
Ez örömünnepen?
Könyes szemed mutatja, hogy
Sirtál keservesen.
«S magamba' hogyha sírtam is,
Csupán az én bajom;
A köny csitítja búmat el,
Enyhíti bánatom!»
Csupán az én bajom;
A köny csitítja búmat el,
Enyhíti bánatom!»
Jer, hí a vig baráti kör;
Óh jer, s örülj velünk;
S akármit is vesztett szived,
Mondd bátran el nekünk!
Óh jer, s örülj velünk;
S akármit is vesztett szived,
Mondd bátran el nekünk!
«Ti vígadtok s nem sejtitek,
Mért sajg e bús kebel!
Ah nem, bárhogy' hiányzik is,
Dehogy vesztettem el!»
Mért sajg e bús kebel!
Ah nem, bárhogy' hiányzik is,
Dehogy vesztettem el!»
Ugy hát szedd össze jómagad,
Véred még ifju, hő,
Korodban él még a remény,
S a bátor tetterő.
Véred még ifju, hő,
Korodban él még a remény,
S a bátor tetterő.
«Ah, nem, azt el nem érhetem,
Nagyon távol ragyog!
Oly messze fönt, s oly édesen,
Miként a csillagok!» -
Nagyon távol ragyog!
Oly messze fönt, s oly édesen,
Miként a csillagok!» -
A csillagért nem epedünk;
Fényin gyönyörködünk,
És tiszta, holdas éjszakán
Sugárán csügg szemünk.
Fényin gyönyörködünk,
És tiszta, holdas éjszakán
Sugárán csügg szemünk.
«Igen, sugárán csügg szemem,
Nem egy szép éjjelen.
Hagyjátok folyni könnyemet,
A mig könyem leszen!»
Nem egy szép éjjelen.
Hagyjátok folyni könnyemet,
A mig könyem leszen!»
