Reviczky Gyula: Egy pillangó története
Pacsírta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.
Enyhet keresve, társtalan',
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,
Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már.