Somlyó Zoltán: VÁRAD: VILLANYVÁROS!...
elferdült ajkaimhoz vinni: beteg vagyok, szegény vagyok -
szerelmem szégyenfájáról, hol fázva függök,
szememnek foszló fénye, ím, feléd ragyog!
És ó, be sírtam, ó, be nyögtem sok-sok vészben és viharban!
Voltam veletek egy bánat és egy öröm,
ama csillogó és bútól ittas körökön...
Leszünk még kocsmaasztalok között penész a falban!...
És lesz még szenteltvízbe mártva mi kezünk,
mellyel az átkok tört vizein evezünk...
Ó, vörhenyeges hársak!... Ó, csöndes napi kín!...
Ó, vak, tompa sikátor!... Ó, lázzal ködös est!...
Ó, Kékmacska! Rossz csapszék! Ó, tiltott női test!...
Ó, rossz hotelszobában könnyel hűs tealé!
Ó, város: villanyváros! szívemnek villanya!
Ó, Nagyvárad: királyi és dús álomtanya...
Búcsúzom most tetőled, ki hangját hallhatád.
Búcsúzom most tetőled, ki hordtad földeden.
Búcsúzom most tetőled, ki adtad őt nekem...
Mint holt gazda kutyája, oly vert, ütött vagyok.
Mea selymei lágyak, de szíve csontkemény -
Ó, Várad, villanyváros, látnád: mi lettem én...